A nap idézete
"Ígérd meg azt, hogy kezedKezemből vissza nem veszed,S hogy szeretni fogsz akkor is,Mikor már én is vén leszek."
Heltai J.
"Ígérd meg azt, hogy kezedKezemből vissza nem veszed,S hogy szeretni fogsz akkor is,Mikor már én is vén leszek."
Kedvencekhez adom Kit kérdezhetnénk meg arról, hogy segítse a párokat tanáccsal az esküvője megszervezésében? A legilletékesebb embereknek azokat tartjuk, akik mindezt már egyszer végigjárták, és saját tapasztalatainak ismertetésével segíthetik azt a sok utánajárást, ami az esküvőnk tökéletes megvalósításának előkészítésével jár.
Interjúnkban A Reszegi házaspárt, Reszegi Lászlót és Reszeginé Vályogos Krisztinát kértük meg arra, hogy meséljen nekünk a 2003. augusztus 9-én tartott esküvőjükről, és az azt megelőző eseményekről.
Legalább egy évvel előtte el kell kezdeni a szervezést, nekünk augusztusban volt az esküvőnk, és az azt megelőző szeptemberben kezdtük el lefoglalni a helyeket, szolgáltatókat.
A legelső lépcső természetesen az időpont keresése, hogy milyen dátumra essen a nagy nap. Az anyakönyvi hivatalba egy rendelkezés szerint- fél évvel hamarabb lehet csak bejelentkezni, és hogy egyáltalán az általad kiszemelt napra kerülhessen az esküvő, ezért napra pontosan ki kell számolni a fél évvel korábbi időpontot, és éjszaka kell odamenni az anyakönyvvezetőhöz. Mivel mi augusztus 9-én szerettünk volna összeházasodni, ezért a fél évvel korábbi időszak február 10.-ére, hétfőre esett. Így már vasárnap este ott kellett lennünk. Azonban mi sem számítottunk erre, és vasárnap este mi is csupán tizedikként érkeztünk a hivatalhoz. Ekkor már a párok beosztják egymás között az időpontokat, és nyitáskor ennek megfelelően kerülnek bejegyzésre az időpontok.
A konkrét szervezés azonban, mint már említettük, korábban kezdődik, ki kell találni, ugyanis a biztos vendéglistát, és ennek tükrében kell lefoglalni a termet, a helyszínt. Természetesen itt is érdemes gyorsnak lenni, hiszen vannak olyan helyszínek, amelyeket már akár egy évvel előre lefoglalnak. De persze ekkor még az időpont nem lehet teljesen biztos, hiszen az anyakönyvi hivatalnál az időpont csak fél év múlva lehet 100 százalékos.
Amire érdemes figyelni a helyszín és az éttermek kiválasztásakor, hogy van olyan étterem, ahol akár te is viheted a vacsora ?alapanyagát?, van olyan, ahol az innivalót nem adhatod, és van olyan, ahol mindent a helyszínt nyújtó étterem szolgáltat. Tapasztalataink szerint érdemesebb az előbbit választani, ez ugyanis olcsóbban jöhet ki, igaz több utánajárást igényel.
Nekünk ismeretség révén adódott az a lehetőség, hogy azon a helyszínen bonyolíthassuk le az esküvőnket. De természetesen szempont volt az említettek is, így nálunk is házi sodort tésztás esküvői húsleves volt, és volt olyan dolog, amelyet mi határoztunk meg.
Miután a helyszínt lefoglaltuk jöhetett a többi ?szolgáltató? megkeresése és kiválasztása, így a vőfély, a fotós, a videós. Bár mi ezt már a pontos, hivatalos időpont tudatában kezdtük el szervezni. A fotósunk például úgy lett, hogy februárban, az anyakönyvi hivatalban több fotós osztogatta a névjegykártyáját, szórólapját a pároknak.
Igazából nem készítettünk ilyet, de a házasságkötést megelőző időben már a szervezés járt a fejünkben, ezzel keltünk, ezzel feküdtünk, tehát tudtuk mit is kell még megcsinálnunk, minek kell utánajárnunk. De beosztottuk egymás között a munkát, egyikünk (Laci) feladata volt a fotós és a videós kiválasztása. Mi elsősorban a fotóra szerettük volna fektetni a hangsúlyt, abból készíttettünk többet. Véleményünk szerint azt könnyebben elő lehet venni, mint egy videót végignézni.
Persze, érdemes is végigjárni több fényképészt, megnézni a munkájukat, és nem utolsó sorban az áraikat, ugyanis meglehetősen szélsőséges skálán mozognak, mi találtunk 300 Ft-ért és 700 Ft-ért is képeket. A fotós kiválasztásánál továbbá fontos szempont, hogy műteremmel rendelkezzen.
A videósnál mi nem válogattunk nagyon, persze ma már ezen a téren is nagy a választék, van ugyanis, aki a legmodernebb technikákkal, digitális úton, megvágva, DVD-n, vagy CD-n nyújtja a videót, és van, aki a hagyományos technikával dolgozik. Az árak ennek megfelelően alakulnak a 30.000 Ft-tól 100-150.000-ig is akár.
A lányok legfontosabb feladata a menyasszonyi ruha kiválasztása, ami a bejelentkezést követően szintén sürgős feladat, tehát már februárban azt is intéznünk kellett. Szerencsémre azonban, pár évvel előttünk esküdött a húgom, így nem kellett végigjárnunk az összes ruhaszalont. Ami plusz a kiválasztás mellett döntött, hogy ez a szalon nem csupán ruhákkal foglalkozott, hanem videószolgáltatást, fotózást, szalvéta- és meghívókészítést is vállalt. Így a szalvétát, a meghívót és a videót is tőluk rendeltük meg. A fotós, pedig már korábban kiválasztásra került.
Igazából két szempont volt, az ár és a minőség. A legszerencsésebb persze, ha ez a kettő pozitívan találkozik. De persze sokat számítanak az ismerősök tapasztalatai, ajánlatai is.
Lényegében az esküvői autó is ismerősünk volt, nálunk ugyanis ez hagyomány, és mindkét félnek megtiszteltetés volt a kiválasztás. Ugyanígy ismerősi ajánlás révén lett vőfélyünk is.
Zenészeket pedig legegyszerűbben úgy lehet kiválasztani, hogy meghallgatod mit is nyújtanak. A zenészek általában adnak egy időpontot, amikor játszanak valahol, és azt meg lehet nézni. Érdemes velük is minél hamarabb beszélni, mert őket is hamar lefoglalják.
Talán az esküvői csokor, mert igaz, hogy a virágos meg tudja mutatni, hogy mi közül választhatsz, de a végeredmény, hogy milyen virág is lesz aznap, az csak akkor derül ki. Érdemes virágkötészetet, és nem csupán virágboltot választani, hogy szakemberek készítsék el a csokrot.
A másik a menyasszonyi ruha kiválasztása volt, hogy melyik áll jól. Őszintén szólva a harmadik felpróbálása után már nem nagyon láttam különbségeket, de anyukám és a húgom segített a döntésben.
Igazából az esküvői torta, mert oda már konkrét elképzelésekkel mentünk, hogy milyen legyen, hány szeletes, hány tálcás legyen, legyen rajta tűzijáték. Ha mindez megvan, akkor egy katalógusból ki lehet választani a küllemét is a tortának. De persze még így is kérdeztek tőlünk zavarba ejtő kérdéseket, például, hogy milyen marcipán virágok legyenek, milyen színűek legyenek a virágok, vagy a marcipán pár milyen legyen, stb.
Meglepetés az van bőven, mert sok minden nem úgy történt, ahogy elterveztük, ahogy elképzeltük. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehetett kiszámítani előre. Például a virágossal úgy beszéltük meg, hogy a polgári szertartás előtt kicsit ?rendbe rakja? a virágot, mert a fotózás megviselheti. De ehhez nyilván pontos időzítésre volt szükség, ami természetesen kicsit csúszott, és a házasságkötő teremben vártunk a csokorra, hogy elkezdődhessen a szertartás.
Aztán a kozmetikus is lebetegedett az utolsó héten, így a próbahaj és a próbasmink együtt nem látszott, mert a próbasminket csak pár nappal később tudtam megnézni.
A vőlegényeknek pedig egy jó tanács, csínján bánjanak a cipőkrémmel. Történt ugyanis, hogy Laci szépen kiboxolta a cipőjét, és reggel ugye egy autóban mentünk a fotózásra. De a fehér ruha az autóban hozzáért a frissen boxolt cipőhöz, aminek az eredménye egy folt lett. Szerencsére sikerült eltávolítanunk, de a nagy napon egy külön kis kaland kerekedett ebből.
Érdekes módon az valahogy nagyon hamar eltelt, hiszen annyi mindent kell csinálni, hogy nem érsz rá unatkozni.
A menyasszonynak kezdődik a legkorábban, én fél hatkor keltem, ugyanis a hajat, a sminket meg kell csinálni már korán, hogy a fotózásra időben elkészüljön. De persze azon a napon minden terv szerint történik, minden pontosan el van tervezve, bár késés és csúszás mindig akad így is. A fiúknál, pedig a virágosnál kell kezdeni, elhozni az esküvői csokrot, utána pedig a lányos ház a következő, és onnan együtt a fotóshoz. A fotósnál elkészültek először a műtermi képek, majd a külső helyszínen készültek. Mi a Botanikus kertbe mentünk, mert szebbnek találtuk a Nagyerdőnél. De itt is értek meglepetések, ugyanis a fotós és videós számára más belépőt kell vásárolni.
De persze szükség van valaki másra is, aki a többi dolgot intézi a többi dolgot, így például a kocsidíszeket, a koszorúslány és a szülői csokrokat, stb.
A fotózás után szétválnak útjaink, mindenki a saját házába tér vissza, és elkezdődnek a saját háznál lévő események, már a vőféllyel. Egy rövid szertartás keretében zajlik a fiúbúcsúztatás, majd együtt elmennek a lányos házhoz kikérni a menyasszonyt. Majd következett a két szertartás, a polgári, és a templomi esküvő, és végül a lakodalom, és vacsora.
Igazából szerintem akkor, amikor különköltözik a pár, bár mi még egyelőre Kriszta szüleinél lakunk. De van olyan, amiben változott, és van olyan, ami nem változott. Ami változott, hogy még többet vagyunk együtt, és minden közös, az anyagiakat is beleértve. És persze Krisztának minden iratát ki kellett cserélni.
Minél hamarabb kezdjék el a szervezést, hogy legyen idejük mindenre, és a legmegfelelőbbet választhassák ki. Igazából nagyon szép, és jó dolog, de örülünk, hogy egyszer kellett végigcsinálni, mert nagyon kimerítő dolog a szervezés.
De nem érdemes elveszni a részletekben, és nem kell idegeskedni az apró eltérések miatt, teljesen úgysem alakul minden úgy, ahogy elterveztük, a lényeg, hogy a nagy nap Rólatok szóljon.
"Ígérd meg azt, hogy kezedKezemből vissza nem veszed,S hogy szeretni fogsz akkor is,Mikor már én is vén leszek."