A nap idézete
"Hogyha szeretsz, add a kezed És ne kérdezd, hogy ki vezetÉs ne kérdezd, hová megyünk,Csak az kívánd, hogy együtt legyünk."
Love story
"Hogyha szeretsz, add a kezed És ne kérdezd, hogy ki vezetÉs ne kérdezd, hová megyünk,Csak az kívánd, hogy együtt legyünk."
Kedvencekhez adom Zsidó esküvői szertartáson talán kevesen vettünk részt, de annál többen emlékszünk a Hegedűs a háztetőn című musicalre, amelyben a Ha én gazdag lennék kezdetű dalon kívül a szép esküvő is maradandó élmény lehetett a nézőknek.
Városunkban ilyen esküvőket csak egy kis zsinagóga udvarában tartanak, ami a Bajcsy Zsilinszky és a Kápolnási utca sarkán található. A Debreceni Zsidó Hitközösség ügyvezető igazgatóját, Halmos Sándort kérdeztük az esküvőről.
Az esküvő napján a pár böjtöl, és egymást sem láthatják a szertartás időpontjáig. Ennek az elején bejön a férfi, bejön a lefátyolozott lány, és a borra elmondanak egy áldást. Azt követően felhúzzák egymás kezére a gyűrűt, miközben azt a szöveget mondják, hogy ?Eljegyezlek téged Izrael és Mózes törvénye szerint?. Majd a rabbi mond egy beszédet, és felolvassa a ketubát. A ketuba nem más, mint házasságlevél, és eredetileg arám nyelven van írva, de már az a hagyomány, hogy felolvassák az illető ország nyelvén is, hogy mi áll a házassági szerződésben. Ez egy nagyon komoly irat, benne van minden: a nevük, mit adnak és kapnak egymástól, mi a férfi és a nő kötelessége. Például a férfinak a nőt ruházni, etetni, ápolni, gondozni, vele házas életet élni, stb. A ketuba felolvasása után elmondjuk a hét áldást, amelynek lényege az Örökkévaló dicsőítése. Aztán lekerül a fátyol a menyasszonyról és a szertartás a pohártöréssel zárul. Ilyenkor a vőlegény egy nagyon értékes pohárkészlet darabját töri el, hogy valami hiányérzetünk legyen. Ennek az a lényege ? mint minden zsidó ünnepnek -, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy nem mindig csak jó dolgok történnek az ember életében, hanem rosszak is.
Ez az esküvői szertartás, amelyet a lakoma követ, ahol régen külön táncoltak a férfiak s a nők.
Nem sok. Ma a lakomán együtt táncolhatnak a lányok és a fiúk, de a szertartás lényegében megmaradt. Mert az ókori zsidó vallás szerint háromféleképpen lehetett egy nőt feleségül venni. Az első mód az volt, hogy a nőt ékszer által megvették. A második mód az volt, hogy levélben megkötötték: ki mit visz egy házasságba. A harmadik mód az elhálás volt, amikor egy férfi egy nővel jóban volt, és akkor már úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Jelenleg megvan a ketuba ? házasságlevél -, a jegygyűrű a megvételnek felel meg, a harmadikról nincs szó, de mindenki tudja, hogy ma már a házassághoz ez hozzátartozik. Régen a szülők kommendálták egymásnak a párt.
Igen, a zsidó vallás jelenleg is megengedi a válást, aminek sok oka lehet. Például az is, hogy az asszony nem jól főz, vagy nem születik gyermek. A zsidó vallás családcentrikus, és ha három éven belül nincsen gyerek, az válóok lehet, mert nincs aki tovább vigye a nevet. Váláskor elbocsátják, elengedik egymást a felek.
Nálunk ünnep-, és böjtnapokon nincs esküvő, de az alkalmas időpont függ a mennyasszony egészségi állapotától is.
Az egész szertartás a templom udvarán, egy baldachin sátorban zajlik, ami nincs feldíszítve, csak a sátor tetején van elhelyezve egy imaszöveg.
A menyasszonynak fehér ruhája van, és általában az édesanyja öltözteti fel. A vőlegény egy halotti ruhát visel, amit a felesége ajándékoz neki az esküvő napján, hogy emlékeztesse a halálra.
Semmilyet, mivel a zsidó közösség tagjai ismerik egymást. Elég, ha előtte egy vagy két héttel szólnak a rabbinak. Ha nem ismerősök a házasulandók, akkor szükséges bizonyítani zsidó származásukat.
Lényegében csak a beszéddel készül, és ő írja meg a házassági szerződést.
Ha különböző vallású a választott, akkor be kell térnie a zsidó vallásba. Ritkán fordul elő ilyen.
Ilyenkor általában a nők szoktak betérni. Neki fel kell készülnie a héber hagyományokból, vallási szokásokból, kóser főzési gyakorlatból. Majd egy rabbi testület előtt vizsgát tesz, hogy ő ezeket valóban tudja és akarja.
Egy év. Azért mert a zsidó vallás nem térítő vallás, és ha valaki be szeretne térni, háromszor kell elutasítani, hogy át tudja gondolni: miért akar egy üldözött közösség tagja lenni.
A szertartásnak nincs költsége, mert ez jár a közösség tagjainak.
"Hogyha szeretsz, add a kezed És ne kérdezd, hogy ki vezetÉs ne kérdezd, hová megyünk,Csak az kívánd, hogy együtt legyünk."