"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,Néma barátod, rabszolgád vagyok,Alázatos és bizalmas barát,Aki nem kér semmit, csak néz és imád,És nem akar lenni, csak általad,Csak az árnyéka annak, ami vagy."
Az esküvői játékok nagyszerű alkalmat teremtenek arra, hogy a násznép megismerje a házasulandókat, ezek alkalmával lassan körvonalazódhatnak a jövőbeli terveik és az is kiderülhet, hogyan találtak egymásra. Mindemellett vidámságot csempész az estébe,s egy-egy jól sikerült játék után nagyobb kedvvel ropják a megjelentek a táncot is.
Klasszikus esküvői mókának számít ez a játék, amikor is a vőlegény nadrágjában, az egyik lábszára mentén végig kell görgetni egy tojást felfele, majd a másik lábszárán lefele. A cél, hogy egyben tartsuk a tojást, mely lehet ugyan főtt, de nyers, jól lehűtött tojással az igazi a játék… Érdemes egy tartaléknadrágot tárolni arra az esetre, ha menyasszony netalántán túl ügyetlen lenne és a tojás összeroppanna…
Nyilván mindenki előtt ismerős az anyós-probléma, nem egyszer előfordul, hogy az ifjú pár tagjai pokolba kívánják leendő anyósukat. Éppen ezért vicces, mikor azt a feladatot kapják, hogy a problémákon túl a pozitívumokra koncentrálva egy teljes percig hízelegjenek a korábban a háta mögött banyaként emlegetett újdonsült rokonnak.
Sok esküvőn találkozhatunk a cipős játékkal. Ennek elején a pár leveszi cipőjét, a fél párt átadják kedvesüknek, majd egymásnak háttal leülnek. A vőfély, vagy az egyik vicces barát állításokat olvas, s mindketten felemelik annak a cipőjét, akire szerintük igaz az adott mondat. Ilyenkor természetesen pukkadozik a nézősereg, hiszen mind a menyasszony mind a vőlegény igényt tart például az utolsó szó jogára.
Ha a pár is szeretne jól szórakozni a vendégeken, hirdethet tombolát. A meghívottak nyilván nagyon boldogak lesznek, amíg meg nem látják a nyereményeket, s ilyenkor jön a menyasszony és vőlegény ideje, jót lehet nevetni a fancsali arcokon. Ki szeretne ugyanis kocsit mosni, betonozni, mosogatni vagy pelenkázni ?
Különböző mozgásos játékok is léteznek, a sodrófás során a vőfély egy sodrófát fog a lába közé és elkezd vele táncolni, majd egy másik nemű embernek átadja anélkül, hogy kézzel megfogná vagy a sodrófa leesne. Ha a menyasszonynak nagy szoknyás ruhája van, a vőlegény bebújhat alá, s így kell táncolniuk anélkül, hogy elesnének.
Kedves emlékekre tehetünk szert, ha megkérjük a násznépet, rajzolják le a menyasszonyt, ügyeljenek minden apró részletre! A menyasszonynak természetesen nem szabad jelen lennie, így célszerű lehet ezt a játékot az átöltözéskor adódó szünetre időzíteni. A képeket a visszatérő újasszonynak kell elbírálnia, az első díj lehet például egy menyecsketánc. A képeket később beköttethetjük, s az esküvői albumok nézegetésekor elő-elővehetjük majd.
Az említett játékok segítségével felrázhatjuk a már-már álmosodó vendégeket, s a gyermekeket is bevonhatjuk a közös mókába, hiszen melyik pöttöm emberke ne nevetne a menyasszony ruhája alá bebújt, botladozó vőlegényen vagy a félresikerült rajzokon? Esküvőnk így vidáman telhet, s a násznép jobban megismerheti a pár tagjait, személyesebb, barátibb légkör alakul így ki, mint a csupán tánccal töltött rendezvényeken. Nagyon jó szórakozást kívánok kicsiknek, nagyoknak egyaránt!