"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,Néma barátod, rabszolgád vagyok,Alázatos és bizalmas barát,Aki nem kér semmit, csak néz és imád,És nem akar lenni, csak általad,Csak az árnyéka annak, ami vagy."
Zsidó esküvői szertartáson talán kevesen vettünk részt, de annál többen emlékszünk a Hegedűs a háztetőn című musicalre, amelyben a Ha én gazdag lennék kezdetű dalon kívül a szép esküvő is maradandó élmény lehetett a nézőknek.
Városunkban ilyen esküvőket csak egy kis zsinagóga udvarában tartanak, ami a Bajcsy Zsilinszky és a Kápolnási utca sarkán található. A Debreceni Zsidó Hitközösség ügyvezető igazgatóját, Halmos Sándort kérdeztük az esküvőről.
Az esküvő napján a pár böjtöl, és egymást sem láthatják a szertartás időpontjáig. Ennek az elején bejön a férfi, bejön a lefátyolozott lány, és a borra elmondanak egy áldást. Azt követően felhúzzák egymás kezére a gyűrűt, miközben azt a szöveget mondják, hogy ?Eljegyezlek téged Izrael és Mózes törvénye szerint?. Majd a rabbi mond egy beszédet, és felolvassa a ketubát. A ketuba nem más, mint házasságlevél, és eredetileg arám nyelven van írva, de már az a hagyomány, hogy felolvassák az illető ország nyelvén is, hogy mi áll a házassági szerződésben. Ez egy nagyon komoly irat, benne van minden: a nevük, mit adnak és kapnak egymástól, mi a férfi és a nő kötelessége. Például a férfinak a nőt ruházni, etetni, ápolni, gondozni, vele házas életet élni, stb. A ketuba felolvasása után elmondjuk a hét áldást, amelynek lényege az Örökkévaló dicsőítése. Aztán lekerül a fátyol a menyasszonyról és a szertartás a pohártöréssel zárul. Ilyenkor a vőlegény egy nagyon értékes pohárkészlet darabját töri el, hogy valami hiányérzetünk legyen. Ennek az a lényege ? mint minden zsidó ünnepnek -, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy nem mindig csak jó dolgok történnek az ember életében, hanem rosszak is.
Ez az esküvői szertartás, amelyet a lakoma követ, ahol régen külön táncoltak a férfiak s a nők.
Nem sok. Ma a lakomán együtt táncolhatnak a lányok és a fiúk, de a szertartás lényegében megmaradt. Mert az ókori zsidó vallás szerint háromféleképpen lehetett egy nőt feleségül venni. Az első mód az volt, hogy a nőt ékszer által megvették. A második mód az volt, hogy levélben megkötötték: ki mit visz egy házasságba. A harmadik mód az elhálás volt, amikor egy férfi egy nővel jóban volt, és akkor már úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Jelenleg megvan a ketuba ? házasságlevél -, a jegygyűrű a megvételnek felel meg, a harmadikról nincs szó, de mindenki tudja, hogy ma már a házassághoz ez hozzátartozik. Régen a szülők kommendálták egymásnak a párt.
Igen, a zsidó vallás jelenleg is megengedi a válást, aminek sok oka lehet. Például az is, hogy az asszony nem jól főz, vagy nem születik gyermek. A zsidó vallás családcentrikus, és ha három éven belül nincsen gyerek, az válóok lehet, mert nincs aki tovább vigye a nevet. Váláskor elbocsátják, elengedik egymást a felek.
Nálunk ünnep-, és böjtnapokon nincs esküvő, de az alkalmas időpont függ a mennyasszony egészségi állapotától is.
Az egész szertartás a templom udvarán, egy baldachin sátorban zajlik, ami nincs feldíszítve, csak a sátor tetején van elhelyezve egy imaszöveg.
A menyasszonynak fehér ruhája van, és általában az édesanyja öltözteti fel. A vőlegény egy halotti ruhát visel, amit a felesége ajándékoz neki az esküvő napján, hogy emlékeztesse a halálra.
Semmilyet, mivel a zsidó közösség tagjai ismerik egymást. Elég, ha előtte egy vagy két héttel szólnak a rabbinak. Ha nem ismerősök a házasulandók, akkor szükséges bizonyítani zsidó származásukat.
Lényegében csak a beszéddel készül, és ő írja meg a házassági szerződést.
Ha különböző vallású a választott, akkor be kell térnie a zsidó vallásba. Ritkán fordul elő ilyen.
Ilyenkor általában a nők szoktak betérni. Neki fel kell készülnie a héber hagyományokból, vallási szokásokból, kóser főzési gyakorlatból. Majd egy rabbi testület előtt vizsgát tesz, hogy ő ezeket valóban tudja és akarja.
Egy év. Azért mert a zsidó vallás nem térítő vallás, és ha valaki be szeretne térni, háromszor kell elutasítani, hogy át tudja gondolni: miért akar egy üldözött közösség tagja lenni.
A szertartásnak nincs költsége, mert ez jár a közösség tagjainak.