"Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,Csak te, csak én, örök és holtomiglan,Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni."
“Itt áll előttünk az ékes menyasszony, hogy fehér ruhájában egy utolsót mulasson. Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát, csak le ne tapossák a cipője sarkát, mert azt a suszterok drága pénzért varrták. Mindenki bankóval, forinttal tömje meg markát! ? Ez, vagy ehhez hasonló vőfély köszöntés minden lakodalmon elő kell hogy forduljon. Cikkünkben a Menyasszonytáncot jártuk körül.
És hogy mi is a Menyasszonytánc? A magyar alkalmi, vagy szertartásos táncok közül a leggazdagabb kört bemutató táncokat a lakodalmi táncok adják. Ezek közül a legismertebb tánc maga a menyasszonytánc. Sajnos, az egyéb lakodalmi táncokat, mint például a paptánc, párnatánc, vagy a menyasszonyfektető tánc ma már kevésbé ismerjük, de a menyasszonytánc azért a modern 21. századi esküvők elengedhetetlen kelléke maradt.
Ez a tánc a lakodalom éjszakáján megrendezett tánc, amelyen a menyasszony utoljára táncol lányként. A régebbi, több napos lakodalmakban az ünnepi lakoma előtt rendezték délelőtt vagy délután, jóval a fektetés és kontyolás szertartása előtt. Az utóbbiak elmaradásával és a lakodalom időtartamának megrövidülésével a menyasszonytánc időpontja rendszerint éjfélre, vacsora utánra esik. Kezdetét verssel vagy táncra szólító szavakkal jelenti be a vőfély, esetleg a násznagy, s a táncot is legtöbbször ő kezdi a menyasszonnyal.
Számos helyen a lakodalmi tisztségek hierarchiáját követve sortánc-szerűen adja át a menyasszonyt a jelesebb vendégeknek, esetleg a lakodalmi rangsor és rokonsági fok figyelembevételével név szerint kiáltja ki a következő táncost. Gyakoribb azonban, hogy néhány forduló után Eladó a menyasszony! kiáltással megnyitja az általános részvételt. Tánc előtt a jelentkezők a násznagyok asztalán álló tányérba, kosárba dobják a tánc “váltságdíját” jelentő pénzösszeget, ill. az asztalra helyezik ajándékaikat.
Jelentős mozzanata a menyasszonytáncnak, hogy a menyasszony a vőlegény hozzátartozóival táncol, akik ezzel mintegy kifejezik, hogy a családba befogadták. A lakodalmi illendőséghez szorosan hozzátartozik, hogy a menyasszonytáncban mindenkinek részt kell vennie. A sort a vőlegény zárja, aki vagy a legnagyobb összeget teszi le, vagy ellenkezőleg: szimbolikus megváltást, krajcárt, cipót, almát stb. ad csupán.
Több helyen ismert a vőlegénytánc is: a menyasszonnyal egyidejűleg a násznép a vőlegényt is megtáncoltatja.
A menyasszonytáncnak a mai lakodalomban növekvő jelentősége van, minthogy ennek keretében a lakodalom költségeinek jelentős része visszatérül. A menyasszonytánc jelenlegi gyakorlatában a gazdasági funkció a leginkább mérvadó: a tánccal összegyűjtött pénz az ifjú pár életének megalapozását szolgálja. Az egyéb lakodalmi szokáselemek (kikérés, búcsúztatás stb.) fokozatos elmaradása miatt azonban a tánc a jelenlegi lakodalmi rítus csúcspontja lett, s így számos más búcsúztató, avató, befogadó szertartásfunkciót is teljesít.
A menyasszonytánc művészetet is időről időre megérinti. Több vers és képzőművészeti alkotás örökíti meg a menyasszonytáncot illetve a lakodalmat. Legutóbb 2004. november 2-án és 3-án a budapesti Trafó Kortárs Művészetek Házában a magyar kortárs színház egyik legkísérletezőbb alkotójának, Hudi Lászlónak és a kortárs tánc egyik legtehetségesebb táncosnőjének, Ladjánszki Mártának közös produkciója Menyasszony címmel került bemutatásra.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon