"Ígérd meg azt, hogy kezedKezemből vissza nem veszed,S hogy szeretni fogsz akkor is,Mikor már én is vén leszek."
Sokan úgy érzik ahhoz, hogy a nagy napon minden tökéletes legyen, nem elég a több hónapos előkészület. Ezért inkább hallgatnak a régi, főleg népi eredetű hagyományokra és babonákra, ezzel egy kis “égi” segítséget is kérve erre az alkalomra.
Mindenki ismer legalább 1-2 babonát – kéményseprőt látni szerencse; a négylevelű lóhere is szerencsét hoz, péntek 13-a szerencsétlenség stb. Van amelyikben hiszünk, de vannak olyanok is melyeket fenntartássál kezelünk, mégis “szükség esetén” alkalmazzuk őket. Ebbe a kategóriába tartoznak az esküvői babonák is, melyek mára a nagy nap szerves részeivé váltak. Nem úgy kezeljük ezeket már, mint babonákat, hanem egyiket-másikat ugyanolyan természetesnek tartjuk, mint az “Igen” kimondását.
Az első ilyen babona, amit már minden menyasszony, sőt minden kislány jól ismer, hogy az esküvő előtt a vőlegény nem láthatja a menyasszonyi ruhát, mert ez balszerencsét hoz.
A ruha után a kiegészítők babonáin van a sor. Legyen a menyasszonyon valami új – ami általában a ruha, vagy a fehérnemű – ami a sikeres életet jelképezi. Legyen valami régi – antik családi ékszer, vagy a nagymama fátyla – ez a menyasszony lányságát szimbolizálja. Valami kék, ami a tisztaságra utal – harisnyakötő, vagy kék virág a hajban. És végül valami kölcsön, ami arra emlékezteti a menyasszonyt, hogy mindig lesznek barátai és ott lesz a családja, aki segít bármiben.
A kiegészítőkön túl, fontos szerepe van a menyasszonyi csokornak, mely a boldogságot jelképezi. Mivel a szertartás után a boldogság megérkezett, a párnak már nincs szüksége tovább a csokorra. Ilyenkor a vendégsereg hajadon nőtagjain a sor, aki elkapja az csokrot, az megy férjhez legközelebb. De a nőtlen férfiak sem maradhatnak ki a sorból, az ő sorsukat a vőlegény által eldobott harisnyakötő dönti el.
Jó ötlet, ha a menyasszony külön dobócsokrot készítettet, így meg tudja őrizni az eredetit. Ha az ifjú pár valamelyik szülője már nem él, az a szokás, hogy az esküvő másnapján a pár kiviszi a csokrot a sírjukra.
A templomba vezető úton a házasulandók elé rózsaszirmot szórnak, míg a házasságkötő teremből kifelé rizs- vagy gabonaeső fogadja az újdonsült házaspárt, mindkét esetben a termékenységet akarják segíteni ezekkel a babonákkal.
A templomból kifelé vezető úton a vendégek többféleképpen is megpróbálhatják megakadályozni a fiatalok útját:
Ha sikerül ezeken átjutniuk, akkor az élet akadályait is könnyen fogják átvészelni. Ha az új házasoknak sikerült elérnie a lagziba, akkor szokás, hogy a feleség ölébe egy kisfiút ültetnek, hogy biztosan legyen a gyermekeik között fiú, aki majd tovább viszi a család nevét.
Régen nagyon komolyan vették, hogy ha a lagzi alatt valakinek sikerül a menyasszonyt elrabolnia, akkor az új férj nem érdemelte meg feleségét. Ha a feleségére nem tudott vigyázni, legalább a csokorra próbáljon meg vigyázni, ha ez sem sikerül, akkor az elrablás alatt felmerülő költségeket neki kell állnia.
Nemcsak a menyasszonyt, de a cipőjét is el szokták lopni, majd kezdődik az árverés, melynek végén a vőlegénynek kell licitálnia, hogy visszaszerezze arája cipőjét és az így összegyűlt pénzt. A fiatalok pénzzel segítésének másik módja a menyasszonytánc, ilyenkor “Eladó a menyasszony!”, a vendégek egy kosárba, vagy fazékba pénzt dobálnak, és utána táncolhatnak a menyasszonnyal.
Hogy a szegénységet és a rossz szellemeket elűzzék, minél nagyobb zajt kell csapni. Ezt Amerikában a kocsi mögé kötött konzervdobozokkal, míg Európában a tányértöréssel érik el.
Ha minden babonát nem is szoktak betartani, de párat érdemes, hiszen ha nem is hiszünk a hatásukban, színesíthetjük velük a nagy napot.