A nap idézete
"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."
Goethe
"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."
Kedvencekhez adom Minden ember egy-egy különálló egyéniség. Nem egyformán látjuk a világot, másképpen gondolkozunk, máshogy viselkedünk, és bizonyos dolgokra eltérően reagálunk. Mikor két ember összeköti az életét ritkán alkotnak tökéletesen összeillő párt. Alkalmazkodniuk kell egymáshoz.
Ennek legelső modellje Ádám és Éva. Isten azért teremtette a nőt, hogy férjének mindenben a segítségére legyen, támogassa őt. A férj volt a „domináns” a családban. Ma már ez a típus nem minden családban létezik, vannak úgynevezett papucsférjek és uralkodó asszonyok.
A régi korokban valóban a férfié volt a kiemelt szerep, hiszen ő volt a család fenntartója, a kenyérkereső, a családfő. A papucsférjek „kialakulásában” tehát fontos szerepet játszik a társadalom változása. Ma már a nők is munkába állnak ezzel a férfiak elvesztették e tiszteletre méltó pozíciójukat máshol kénytelenek bizonyítani a falkavezér szerepüket. Ugyanakkor figyelembe kell venni a megváltozott szereposztást, a nyíltabb, tabuktól mentes társadalmat. Míg régen egy férfi nem sírhatott, ma ez már nem mindenkinek okoz gondot, nagyon sok férfi nyíltan felvállalja érzéseit. Sőt léteznek olyan férjek is, akik valóban szeretik átadni az irányító szerepüket a partnerüknek, s ebben az esetben talán már nem is nevezhetők papucsférjnek, talán inkább elkényelmesedett, vagy felelősségtől tartó embereknek.
Papucsnak nevezik, vagy papucs alatt tartják azokat a pipogya férjeket, akik fejet hajtanak a feleségük akarata előtt, akiknek a feleségük parancsol, ők pedig mindenben engedelmeskednek, meghunyászkodnak. A szólás magyarázata a régi párviadalokig nyúlik vissza, amikor a győztes fél az egyik lábát teljes diadala jeléül földön fekvő ellenfele nyakára tette, jelezvén, hogy sikerült a vesztest teljesen megaláznia. Ennek az ősi kifejező mozdulatnak a hatására, és a kényelmes házicipőt jelentő papucsból alakult ki a mai kifejezés. Papucsférjről akkor beszélünk egy házasságban, ha a férfi életre szólóan függ a domináns asszonytól.
A papucsságra való hajlam már gyerekkorban kialakul. A papucsférj mindig úgy viselkedik, ahogy tőle elvárják, illetve ahogy a helyzet megköveteli. Vannak, akik a legkisebb alkalmazkodást -a férj részéről – is papucsságnak nevezik. És igazán azt senki nem tudja hol a határ a papucs- és a feleséget megértő, segítő férj között.
Papucsférjek a behódoló stílusú emberekből lesznek. ők azok, akik saját elképzeléseikre és érdekeire nem helyeznek súlyt, társuk gondolatait és érdekeit viszont nagyra értékelik. Bár van saját véleményük, és vannak vágyaik, bármikor hajlandók megváltoztatni, vagy félre tenni a másik kedvéért. Ez vagy a házastársuk iránti nagyrabecsülésből és önmaguk lebecsüléséből ered, vagy abból a vágyból, hogy mindenáron társuk kedvére tegyenek.
Azok az emberek, akik szinte szomjaznak a szeretet és az elismerés után, s csak társuk mellett érzik biztonságban magukat, örömmel elfogadják a házastársuk véleményét és döntéseit. Semmi rossz nincs abban, ha a társunk érdekeit a sajátunk elé helyezzük, de ha ez a véleménykülönbségek megoldásának kizárólagos módjává válik, akkor negatívan hat a házastársak kapcsolatára. Először is azért, mert a behódoló fél nem járul hozzá a döntéshozáshoz. Másodszor pedig a behódoló fél elveszítheti társa megbecsülését. Sok feleség azzal az ürüggyel veszi át a családfői szerepet, hogy „Valakinek döntést kell hozni, és ha a férjem nem teszi, akkor kénytelen vagyok én magam megtenni”. Csakhogy ez nem vezet boldog házastársi kapcsolathoz.
Ha a feleség akarja átvenni az irányítást, akkor az nem mindig úgy végződik, hogy a férj behódol neki, és papucsférj lesz belőle, hanem megeshet, hogy a férj erőszakosan akarja uralni feleségét.
A mai világban nagyon sok féle dolog megesik. A férfiak többsége például rémülten figyeli, ha párja többet keres, sikeresebb. Neki pedig többet kell magára vállalnia a házimunkában. Sőt megesik az is, hogy a férj van a gyerekekkel otthon, míg a feleség a családfenntartó. A világ megállíthatatlanul a nők fokozottabb érvényesülése és vagyonosodása felé halad. Bár sokáig tartott, amíg a női munkaerőt megbecsülték, az elmúlt ötven évben sok szakmában megvalósult az egyenjogúság, de a férjek többsége nehezen emészti meg ezt az új helyzetet.
Vajon tényleg papucs az, aki alkalmazkodik a másikhoz? Vagy egyszerûen csak a tökéletes férfi, aki nem riad vissza egy kis házimunkától, és nem veszi sértésnek azt. Nézőpont kérdése. Persze a papucsférji cím kiérdemlése legtöbbször inkább csak a heccelés tárgya, hiszen elég ritka az a kapcsolat, ahol egyértelmûen az egyik fél szabja meg a játékszabályokat.
Talán, ha a nemek közötti egyenlőség, egyszer valóban, minden területen érvényesül, akkor majd nem kell törődni a gúnyos megjegyzésekkel, s mindenki boldogan élhet a saját akarata, és nem mások elvárásai szerint.
"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."