" Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példánybanlétezik a csillag milliókban,ez elég neki, hogy boldog legyenha a csillagokra pillant.” Antoine de Saint-Exupéry“Igézve álltam soká csöndesen,És percek mentek, ezreivel jöttek,Egyszer csak megfogtad kezem,S alélt pilláim lassan felvetődtek,És érzem szívemben visszatér,És zuhogó, mély zenével ered meg,Mint zsibbadt erek útjain a vér,A földi érzés: mennyire Szeretlek!"
Kedvencekhez adom Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy esküvő mindig sokkal többe kerül, mint ahogy azt előtte elterveztük. Érdemes már az elején megállapodnunk abban, hogy mely költségek kit terhelnek, esetleg segítenek-e a szülők vagy minden az ifjú párra hárul. Ha már tudjuk, hogy ki mennyit tud bevállalni az esküvői költségekből, elkezdhetjük az összeadást és a kivonást, a spórolást és a költekezést.
Egy esküvőn a pénz játssza a legnagyobb szerepet. Minden az anyagiakon múlik, ugyanis az határozza meg az esküvő nagyságát, szépségét, bőségét. Viszont nem szabad túlzásokba esnünk, mivel nem ezen múlik a frigy sikeressége.
A régi szokás az volt, hogy a lakodalom teljes költségét az ara szülei állták, manapság ez már nem így működik, a legelterjedtebb az, hogy az örömszülők kiegészítik a fiatalok pénzét, vagy pedig mindent az ifjú pár fizet. Mára már eltűntek a kötelező „ki mit fizet” szabályok is. Az ifjú pár egy közös kasszát hoz létre, amelyből az esküvőt finanszírozzák.
Ha viszont nincs annyi pénz, mint amennyi szükséges lenne a nagy nap lebonyolításához, muszáj a fizetnivalókat lefaragni, ezt pedig úgy tehetjük meg a legkönnyebben, hogy nem mindenből a legdrágábbat választjuk, hanem amin lehet inkább spórolunk. Ehhez viszont tájékozódni kell! Szinte nem is léteznek fix költségek egy esküvővel kapcsolatban, a „tól-ig” határ pedig igen csak széles. A nagy ár- és minőségbeli eltérések miatt feltétlenül érdemes előzetesen személyesen informálódni, hogy hol, mi, milyen minőségben, mennyibe kerül. Sok utána járás és már meg is van, de most adok néhány ötletet, hogy a párok már célirányosan el tudjanak indulni, és meg tudjanak spórolni maguknak néhány százezer forintot!
Itt van például az örök kérdés, ha kinézünk magunknak egy menyasszonyi ruhát: kölcsönözzük, megvegyük vagy varrassuk? A költségekből jelentősen faraghatunk, ha inkább a kölcsönzésnél maradunk, ugyanis a ruhát (remélhetőleg) úgysem fogjuk még egyszer használni. Régen volt divat az, hogy az anya és a lánya esetleg az unoka is ugyanabban a ruhában menjen férjhez. Manapság az arák megpróbálnak a divathoz igazodni, éppen ezért nem követik ezt a hagyományt. A varratást személy szerint azért tartom „rizikósnak”, mert ha nem az elképzelésnek megfelelően készül el a „remekmű”, akkor az ara nem fogja benne jól érezni magát, és ami még ennél is rosszabb, nem érzi majd szépnek magát.
Esetleg csökkenthetjük a létszámot is, ha már 10-20 főt (mondjuk távolabbi ismerőst) kihúzunk a listáról, máris több tízezer forintot takarítottunk meg. Tényleg csak azokat hívjuk meg, akiket igazán és őszintén akarjuk, hogy osztozzanak velünk örömünkben. Sok faluban az a szokás, hogy a vendégeket megebédeltetik, aztán pedig meg is vacsoráztatják. Ezen a szokáson is lehet változtatni, és az étkezések számát lecsökkenteni. De a menüvel is ugyanez a helyzet, ha az egyszerű falusi ízeket választjuk, az akár a nagy vendégsereg számát tekintve akár százezer vagy annál is nagyobb különbségeket jelenthet.
Fontos a megfelelő helyszín kiválasztása is a fogyasztás szempontjából, ugyanis célszerű olyan éttermet választani, ahol a röviditalokat be lehet vinni, ez is hatalmas segítség.
A koszorúslányok számát is lehet csökkenteni, 3-4 helyett elegendő 1-2 is.
Ha találunk egy kreatív és vállalkozó szellemű (esetleg sok szabadidővel rendelkező) közeli családtagot, akár a meghívókat és az ültetőkártyákat is saját magunk elkészíthetjük, amelyért szintén borsos árat kérnek a nyomdászok. Manapság nem nehéz találni a családban valakit, aki ért annyira a számítógéphez, hogy megtervezze a meghívót, ilyenkor csak a nyomtatás kerül pénzbe.
A dekorációt is készíthetjük magunk, nem kellenek precíz szabászok és varrónők ahhoz, hogy egy-egy szép terítőt vagy fali díszt megvarrjanak. Persze, ha nincs hozzá képzelőerőnk, akkor kikérhetjük a családtagok véleményét is, hátha „megszáll” valakit az ihlet.
Ha valaki nem híve a különleges helyeken tartott esküvőknek (vagy nincs rá pénze), akkor választhatja az egyszerű, puritán, „négy fal közti” házasságkötést. Autóbérlés helyett inkább a családból kérjünk kölcsön alkalomhoz illő autót. Nem feltétlenül kell, hogy anyagi korlátaink az ünnepélyesség rovására menjenek, néhány apróságon is sokat spórolhatunk. Bár az „ilyen nap csak egyszer van az ember életében!” kétségkívül nyomós érv, de ha a pénztárca szűkös, nem lehet mit tenni.
" Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példánybanlétezik a csillag milliókban,ez elég neki, hogy boldog legyenha a csillagokra pillant.” Antoine de Saint-Exupéry“Igézve álltam soká csöndesen,És percek mentek, ezreivel jöttek,Egyszer csak megfogtad kezem,S alélt pilláim lassan felvetődtek,És érzem szívemben visszatér,És zuhogó, mély zenével ered meg,Mint zsibbadt erek útjain a vér,A földi érzés: mennyire Szeretlek!"
