Gyerekkori szerelem-Ilona és József megismerkedésének története

Mindenki átélte már az első nagy szerelmet, ami mindenki életében meghatározó. Sokan azon szerencsések közzé tartoznak, akiknél ez a szerelem egész életre szóló. Viszont legtöbb esetben véget ér az első kapcsolat, de mindig történhetnek csodák. Kéringer Ilona és Németh József megismerkedésük és újra egymásra találásuk történetét mesélik el.

Megismerkedésünk nagyon régre nyúlik vissza, pontosan 15 évre. Azt kell, hogy mondjam, nem tartozik a szokásos történetek sorába, talán éppen ezért nem is olyan meglepő hogy kapcsolatunk első évét követően már összekötjük életünket.

15 évvel ezelőtt gyerekként 1993-ban, egy a szülőkkel való közös nyaralás alkalmával találkoztunk először Zamárdiban. Én 13 éves voltam, a párom pedig 15. Számomra ő volt az első szerelem, amolyan plátói inkább, hiszen ő volt az első is, akitől a első csókot kaptam. Egy ikerházas üdülőházban több család töltött el 10 napot Zamárdi nyaraló övezetében, többen voltunk fiatalok is, ráadásul én egy osztálytársnőmmel együtt érkeztem, szüleim jóvoltából. Hozzá kell tegyem, hogy a lánynak nagyon tetszett a párom, de mint később kiderült, neki csakis én tetszettem. Minden esténket egy az udvaron felállított sátorban töltöttük, kártya csatáztunk, zenét hallgattunk, esténként ping-pongoztunk, és csak néztük egymást. Pár nappal később közösen mentünk el a zamárdi kertmoziba, ahol a társaságbeli fiatalok egymás mellé ültettek minket, látván kölcsönös vonzódásunkat, így nemsokára az első csók is elcsattant. Hazafelé már kéz a kézben mentünk, és túlzás nélkül állíthatom, hogy lépésenként csókoltuk meg egymást.

Nagyon szép 10 nap volt, számomra mindenképpen, de ahogy az az első tinédzserkori szerelmekkel lenni szokott, véget ért. Hazautazásunkat követően egy pár hétig leveleztünk, majd szép lassan abbamaradt a kapcsolattartás ezen formája is. Habár nem laktunk egymástól távol, hiszen csak 25 km választott el minket, úgy érzem én még gyerek voltam ahhoz, hogy vonatra szállva utazzam a szeretett fiú után. Sajnos mire kezdődött az iskola, már csak a szerelem emléke élt bennem.

Az élet más irányba sodort minket, nem is tudtam róla a világon semmit, egészen egy évvel ezelőttig. Közben mindketten felnőttünk, én éppen egy komoly kapcsolatot lezárva hazaköltöztem Tatára Budapestről, ahol már 5 éve éltem, mint menyasszony. Az akkori szerelem felbomlásával egyidejűleg jelent meg újra az életemben, szinte a semmiből. Az Internet, és a jól ismert portál, az iwiw hozott össze minket. Nagyon megörültem amikor megkeresett, és 15 év elteltével nagyon érdekelt mindkettőnket mi történt a másikkal. A párom hasonló csalódáson esett át, és Ő is szintén a szülőknél lakott. Hosszú órákig tartó telefonbeszélgetést követően újra találkozunk személyesen is, majd egymást követték a találkozók, és a régi érzelmek lassan a felszínre törtek. 2008. február 9-én találtunk újra egymásra, a korábbihoz hasonlóan az első komolyabb randevúnk egy moziba vezetett, és aztán gyorsan peregtek az események. Két hónap múlva már együtt éltünk, és az első közös nyaralásunkkor 2008. augusztusában Görögországban, Paralián egy este a tengerparton kérte meg a kezem. Kissé félve, dadogva húzott elő egy kis piros dobozkát a zsebéből. Habár megszólalni nem nagyon tudott az idegességtől, én rögtön tudtam mit akar kérdezni, és természetesen igent mondtam. Sajnos a jegygyűrű kicsinek bizonyult, de felerőltettem az ujjamra, csak hogy viselhessem addig is míg hazaérünk.

Azóta boldogan szervezzük az esküvőnket, már minden részlet a helyén van, hiszen idejében elkezdtük. Mindent magunk szerveztünk le, nem kértük esküvőszervező segítségét. Jelenleg még a templomi esküvőnkhöz szükséges bérmálkozás előtt állunk, de hamarosan az is meglesz. Egy gyönyörű fekete limuzin fog minket szállítani a polgármesteri hivatalba, majd a templomba, én pedig a kislány koromban megálmodott uszályos hófehér hosszú ruhámban állhatok a férjem mellett a nagy napon.