Ahogy elképzeltük

Annyi kérdés kavarog az ember fejébe, mikor nekilát az esküvő szervezésének: hol, mikor legyen a nagy nap, kit hívjunk meg, honnan szerezzünk videóst, fotóst, vőfélyt, milyen zene legyen, milyen virágokkal díszítsük a helyszínt és persze mi legyen a menü. Törzsök Mónika és Csordás Attila már megválaszolták ezeket a kérdéseket, sőt már át is élték az esküvőjük napját. És hogy hogyan zajlottak az előkészületek? Most megtudhatjuk.


Mennyi idővel a nagy nap előtt kezdtek el a szervezéssel foglalkozni?

Az esküvőnk előtt fél évvel gyakorlatilag minden nagyobb dolgot eldöntöttünk. Az elején bevontunk egy esküvőszervezőt is, kicsit hátra is dőltünk, hogy ő majd intézi az apróbbnak tűnő dolgokat, de sajnos csalódnunk kellett benne, nem csinált semmit, csak hitegetett bennünket. Szerencsére még időben rájöttünk, hogy az illető nem éppen korrekt, így kézbe vettük az irányítást, és innentől kezdve ismét magunk jártunk utána mindennek. Szigorúan ketten, együtt, mindenhol. Mivel ez szerintünk nem csak a menyasszony nagy napja, és mindkettőnknek ugyanolyan fontos volt minden apró döntés, így zökkenőmentesen teltek el a szervezés hónapjai.


Mi volt a legnagyobb kihívás a szervezéssel kapcsolatban?

A legnehezebb számunkra végig az volt, hogy a rengeteg munka mellett hogyan szakítsunk időt mindenre, úgy, hogy semmit nem voltunk hajlandók a csalódásunk után kiadni a kezünkből.

Melyek voltak a szervezés első lépései?

Először azt döntöttük el, hogy egy panzió udvarán felállított sátorban szeretnénk az esküvőt. Szerencsére a személyzet és a virágos adott volt, így csak vőfélyt, videóst, fotóst és zenekart kellett választanunk. Először a fotósra találtunk rá, még múlt év őszén, aki a megismerkedésünket szimbolizáló képeket készített rólunk. Ő ajánlotta azt a videóst is, akivel az év végén meg is egyeztünk. Ezek után jött a zenekar, és végül a vőfély és a dekoros.

Milyen szempontok alapján választották ki a szolgáltatókat?

Ránk kifejezetten érvényes, hogy olyan emberekkel szerettünk volna együtt lenni az esküvőnkkor, akik tényleg szimpatikusak, jól kijövünk velük, és nem akarják ránk erőltetni az ő ötleteiket, hanem elfogadják a mi elképzeléseinket. A fotósunk eszméletlen jó képeket csinált rólunk. A videósunk, az eleinte ránk bízott kazetta vásárlást is elintézte helyettünk. A szakács, aki normális esetben azt mondja, jó, főzök rátok, de ezt és ezt szerezzétek be, de nekünk azt mondta, megteszi ezt is helyettünk. Vagy a virágos, aki nagyon segítőkész volt, és a dekorossal karöltve hosszú órákat szántak ránk, hogy megbeszéljük együtt a közös apróságokat. Egyszóval mi örültünk mindenkinek, aki velünk volt június 6-án.

Hagyományos vagy modern esküvőt szerettek volna?

Mint ahogy írtuk, sátras esküvőnk volt, a polgári szertartás is ott, a panzió udvarán egy kis sátor és egy hatalmas boldogságkapu környezetében volt. Néha kissé romantikus, néha modern, néha hagyományos volt. Mert modern, hisz minden egy helyen volt, nem hagyományos vőfélyünk, hanem ceremóniamesterünk volt, nem végig mulatós számokat kértünk, hanem a mostani slágerekből válogattunk. Ugyanakkor hagyományos ételsorral készültünk, éjfélkor töltött káposztával és kolbásszal, friss kenyérrel, savanyúsággal. Volt nyitótáncunk, gyertyafénykeringőnk, és persze a kikérőnk.

Mi volt az esküvő legszebb pillanata?

Még a mai napig sem tudjuk eldönteni, hogy melyik volt a legszebb pillanat. Valahogy tényleg minden jól sikerült, úgy, ahogy elképzeltük. Szép volt, mikor először megláttuk egymást, mikor a gyűrűket felhúztuk egymás újára. A vőfély gondoskodott arról, hogy a kikérő is egy szép pillanat legyen, és nagyon megható volt a nyitótáncunk is, amit külön tánctanárral gyakoroltunk be, és vastaps, sikítás, fütyülés fogadta a "nézőtéren". A gyertyafénykeringő is megható volt azáltal, hogy engem édesapám vezetett be, s gyújtotta meg a vőlegényem gyertyáját, jelképezve ezzel azt, hogy éjfél előtt átadott a vőlegénynek. A legszebb az egészben azt hisszük az volt, hogy teljesült az álmunk, hogy egy olyan esküvőt "kaptunk", ahol végig csak egymással foglalkoztunk, csak táncoltunk-táncoltunk, és nagyon-nagyon boldognak éreztük magunkat.

Mit csinálnának esetleg másképp a szervezésben?

Talán annyit csinálnánk másképp a szervezésben, hogy a meghívó szövegét előbb eldöntenénk. Sokat vártunk, és variáltunk, nem akartuk, hogy a vendégeknek túl hosszú legyen ez a nap, és sok legyen a lyukas fél óra. Azonban úgy gondoljuk, a vendégeink zöme bebizonyította, hogy nem volt unalmas az esküvőnk és a lakodalmunk sem. És még valami! Nem kellett volna ennyit idegeskedni, izgulni, hiszen minden olyan simán, egyszerűen lezajlott, úgy ahogy elképzeltük.