Ígérd meg azt, hogy kezedKezemből vissza nem veszed,S hogy szeretni fogsz akkor is,Mikor már én is vén leszek.

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,Néma barátod, rabszolgád vagyok,Alázatos és bizalmas barát,Aki nem kér semmit, csak néz és imád,És nem akar lenni, csak általad,Csak az árnyéka annak, ami vagy.

Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,Csak te, csak én, örök és holtomiglan,Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.

 Jó érezni azt, hogy szeretlek, Nagyon és egyre jobban.Ott bujkálni a két szemedbenRejtőzködni a mosolyodban. Érezni, hogy szemeidSzemeimben élnek és néznek,S érezni azt, ha szép, veled szép.És csak veled teljes az élet.

Most valóság lesz minden édes remény,Mely ott él a szívünk rejtekén,Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.