Valóra vált álom
Írta: Tóth Alexandra | 0 hozzászólás | megtekintve: 2343 |
Egy nem mindennapi lánykérés - Férfi szemmel
Mi nők le sem tagadhatnánk, micsoda ábrándokkal várjuk azt a napot, amikor szívünk választottja majd megkéri a kezünket. Álmodozunk éjjel és nappal, hogy vajon mikor és hogyan teszi majd fel a nagy kérdést nekünk. Talán egy különleges alkalom kapcsán ér minket meglepetés, vagy egy átlagosnak vélt hétköznapon? Bár tulajdonképpen mi vagyunk ennek a történetnek a főszereplői, ezt az eseményt sokszor komoly fejtörés és tervezgetés előzi meg a férfiak esetében is. Következzen egy nem mindennapi lánykérés története a nagy kérdést feltevő fél (Zoltán) szemszögéből!
Mennyi ideje voltatok együtt, amikor megkérted a barátnőd kezét?
Ildikó és én már elmúltunk négy és fél évesek, amikor feltettem neki a nagy kérdést. Az egyetemen ismertük meg egymást, csoporttársak voltunk.
Mióta tervezted a lánykérést?
Már jó ideje a levegőben lógott az elköteleződésünk megpecsételése, csupán arra vártunk, hogy a körülmények megfelelőek legyenek. Mindketten annak a hívei voltunk, hogy inkább később legyünk jegyesek, de aztán rögtön készüljünk az esküvőre. Szerencsére ősszel mindketten kaptunk munkát, ezért kis tervezgetés után decemberben leptem meg őt a gyűrűvel.
Könnyen
ment a gyűrű kiválasztása, vagy sok utánajárást igényelt?
Nem
volt egyszerű! Ez az, amiről azt hittem, hogy sokkal könnyebb,
mint amilyen valójában. Először az interneten nézelődtem,
azután a nagy útra egy kedves barátomat is segítségül hívtam,
aki minden üzletbe elkísért engem és támogatott véleményével.
A dolog romantikus oldalához tartozik, hogy aznap megállás nélkül
szakadt az eső. Csak azt tudtam, hogy valami szolid, egyszerű
tervezésű gyűrűt szeretnék, ami illik Ildikó stílusához. Több
darab is elnyerte a tetszésemet, végül már csak kettő között
vacilláltam. Aludtam rá egyet és másnap reggel visszamentem
azért, amelyiknél először éreztem, hogy „igen, ez lesz az".
Azt hiszem a lényeg minden választásnál ugyanaz: ha eldöntöttük
melyiket szeretnénk, ne nézelődjünk tovább!
Milyen ötleted támadt a lánykérésre?
Az ötletet Ildikó adta, persze nem szó szerint! Egyszer nevetve mesélte nekem, hogy azt álmodta egy Kinder tojásban található lila műanyag gyűrűvel kértem meg a kezét. Amikor tehát elérkezettnek láttam az időt úgy döntöttem, valóra fogom váltani az álmát. Mivel nem térdelhettem le elé csak úgy egy Kinder tojással a kezemben, a Mikulás napra készített csomagjába tettem a meglepetést. Mondanom sem kell, előtte több mint tíz darab Kindert vettem, hogy begyakoroljam a csokoládé újra összetapasztását és a hibátlan visszacsomagolás műveletét. Számítottam rá, hogy Ildikó nem akarja majd rögtön kibontani a tojást -szereti tartogatni az édességeket-, ezért noszogattam, hogy nézzük meg milyen játék van benne. Nagyot nyeltem, amikor bontás közben megjegyezte, hogy milyen lenne, ha egyszer így kérném meg a kezét - és hozzátette „bár úgysem lehetne így visszacsomagolni"... Sikerült igazán meglepni őt, végtelenül örült, sírt és nevetett egyszerre. Másnap délelőtt az édesapjától is megkértem a lánya kezét. A gyűrű egyébként amolyan kísérőgyűrű, az arany karikagyűrűket együtt fogjuk kiválasztani.
Mikorra tervezitek az esküvőt?
2012 nyarára! Reményeink szerint hamarosan ki tudjuk tűzni a pontos időpontot is. Úgy számítjuk, hogy legalább egy évre lesz szükség minden részlet megszervezéséhez.
