Nekünk két nagy nap volt

Almási Gábor és felesége Almásiné Németh Katalin Mária két napon tartották esküvőjüket, melyek előkészítéséről és magukról a nagy napokról számoltak be magazinunknak.

Mikor kezdtétek el az esküvő szervezését?
Katalin: Egy fél évvel előtte kezdtünk el tervezgetni. Akkor alakult ki, hogy mikor legyen az esküvő időpontja. Ebben az étterem volt a mérvadó: amikor ott volt szabad időpont, az döntötte el. Utána következett a zenekar, fotós, videós, vőfély, ezeket érdemes egy fél évvel előtte lefoglalni, hogy biztosan meglegyenek.

Gábor: Fél évvel a polgári szertartás előtt elmentünk bejelentkezni a Városházára, de mivel péntekre kértük az időpontot, így nagy sorban állás nem volt. A templomi szertartás időpontjával sem volt gond, hiszen rendszeresen járunk abba a templomba, ahol az esküvőnket tartottuk.

 

Hol tartottátok a lakodalmat?
G: Egy általános iskola éttermében. Gyakorlatilag mindent bevittünk: húst, zöldséget, gyümölcsöt, italokat. A konyhások a felszolgálást elvállalták, tehát külön pincér nem kellett. Egyedül egy csapost fogadtunk, hogy ne legyen előre kirakva a sör az asztalra, hogy megmelegedjen, és nem issza meg senki. Előtte bementünk, hogy kiválasszuk a menüt, elmondtuk, hogy mi mit szeretnénk, ők is adtak tanácsokat. Megmondtuk, hogy hány vendégünk lesz és ők kiszámolták, hogy miből mennyit kell bevinnünk. A tortát is jó előre meg kell beszélni, nem is feltétlenül azt, hogy milyen ízű, hanem hogy állvány legyen, mert azt le szokták foglalni. Mindenki ízlésének próbáltunk megfelelni, volt benne csoki, gyümölcs és oroszkrém.

 

Mi következett ezután a szervezésben?
K: Utána jött a zenekar, amit egy ismerősünk ajánlott. Mikor már fix volt az időpont, megbeszéltük velük, hogy elvállalnák-e, hányan jönnek és természetesen adtunk nekik előleget is. Megbeszéltük, hogy zenében nagyjából mi az igényünk. Nagyon fontos, hogy mindenkivel meg kell beszélni illetve az étteremmel egyeztetni kell, hogy mikor mehet oda az esküvő napján, illetve mikor lehet díszíteni a termet. A díszítést mi magunk csináltuk a barátaink segítségével. Meg kell azt is beszélni, hogy van-e lehetőség ott öltözni.

 

Milyen jellegű volt a zene?
K: Könnyűzene. Kértük, hogy ne csak lakodalmas legyen. Valamennyi kell, mert a násznépnek is volt rá igénye, de mi a 70-es, 80-as évek slágereit szerettük volna inkább.

 

Mi alapján választottatok vőfélyt?
K: Könnyű dolgunk volt, ugyanis a Gábor nővérééknek is ő volt, és már akkor megtetszett nekünk is, mert nagyon szimpatikus. Vele is jó előre egyeztetni kellett, hogy ráérjen, mert sok helyre hívják. Megbeszéltük vele, hogy milyen verseket szeretnénk. Mivel ő egyébként néptáncos is, a mi lakodalmunkon is tartott egy kis táncműsort. Végig ott volt mindenhol és mindent rendezett. Rokonaink, barátaink készültek játékokkal, meglepetéssel, azt is vele beszélték meg, ő irányította, ő vezette fel.

Mi volt a következő lépés?
K: Amikor már fix az időpont, akkor érdemes elkezdeni a meghívók tervezését is, mert nem biztos, hogy olyan gyorsan elkészül, ahogy szeretnénk, és még utána kihordani is időben illik. Augusztusban volt az esküvőnk és még júniusban volt, akinek vittünk, de azért igyekeztünk nyár elején odaadni a meghívókat. Akihez tudtuk, hogy később jutunk el személyesen, annak telefonon szóltunk, hogy azért számítsanak rá, úgy tervezzék a nyarat.

 

Ti terveztétek a meghívót?
K: Igen, a tervezés teljesen saját volt, és a kivitelezés is félig-meddig. A nyomtatott részét egy nyomdász ismerősünk készítette, de a külső borítóját mi vágtuk ki és ragasztottuk össze. Így teljesen egyedi lett.

G: A feleségem kedvenc virága a tulipán, ezért a meghívókra egy tulipánmintát terveztünk. Mindegyikből kivágtuk ezt a mintát, és a kivágott részből lettek az ültető kártyák.

Mikor választottad ki a menyasszonyi ruhádat?
K: Az esküvői ruhapróbálgatás már hamarabb megkezdődött, mint egy fél év. Mivel a kölcsönzőkben is megkérdezik, hogy milyen időpontra szeretnéd a ruhát, oda is úgy érdemes menni, hogy megvan a pontos időpont. De ez a féléves előretervezés oda is érvényes. Én végigjártam, azt hiszem, az összes szalont Debrecenben és nagyon élveztem, hogy próbálgattam a ruhákat. Végül is találtam egy nagyon szimpatikus szalont, ahol nagyon szép ruhák voltak és elég olcsón. Találtam is egy ruhát, ami nagyon tetszett, onnan kölcsönöztük ki a koszorúslányok ruháit is. Akkor sem kötözködtek, mikor visszavittük és nem volt teljesen makulátlan. De erre ők is számítanak. Sáros lett az alja, és elhagytam a kis bugyrot a videózásnál. Végigrohantuk a Nagyerdőt, hogy hátha megtaláljuk, de nem lett meg. Néhány száz forintot kellett érte fizetni, nem volt belőle nagy probléma. A menyecskeruha is kölcsönzött volt, és ahhoz adtak egy bordó mellényt is Gábornak.

 

Hogy készült a vőlegény ruhája?
G: Nekem varrták az öltönyömet a Könnyűipari Szakközépiskolában. Szerintem én még mindig kevesebből kijöttem, mert amennyit Kati járt próbálgatni?! Én összesen kétszer mentem be próbálni, és olyan lett, amilyennek szerettük volna.

 

Milyen volt a menyasszonyi csokor? Ki rendelte meg?
K: Én abszolút nem voltam benne, mert azt mondták, hogy ezt a vőlegény családja intézi.

G: Két csokor volt, egy, amit eldobott és egy, amit megtartott. Ezt nem kellett előre lefixálni, mert ismerős készítette. Fehér liliomból készült. A koszorúslányoknak is köttettünk csokrot rózsából. A vőlegény és a násznagyok kitűzője pedig szintén liliomból készült.

 

A fotózással kapcsolatban mire figyeltetek?
K: A fotóssal előre megbeszéltük, hogy hol szeretnénk fotózni, milyen képek legyenek: műtermi is és szabadtéri is. Végül is a Nagyerdőn és az egyetem előtt készítettük a képeket, illetve voltunk műteremben is, bár mi nem szerettünk volna sok műtermi képet, mert azok kevésbé természetesek.

 

Volt még valamilyen előkészület?
G: Igen, a rendőrséghez be kellett menni engedélyt kérni, mert 3 hintóval mentünk a templomból az étterembe, és az útvonalat illetve az időpontot engedélyeztetni kellett. Ez 2-3 hónappal az esküvő előtt történt. Mi terveztük meg, hogy milyen útvonalon menjünk, arra kellett odafigyelnünk, hogy főútvonalat vagy forgalmas utat ne érintsünk.

K: A fodrászhoz, sminkeshez is időben be kell jelentkezni, hogy biztosan legyen időpontunk, bár ide nem kell fél évvel hamarabb. Érdemes próbafrizurát is csináltatni, hogy mégis az ember a nagy napon úgy nézzen ki, ahogy szeretne.

 

Meséljetek a nagy napról! Pontosabban a két nagy napról!
G: Úgy alakult, hogy én egy nappal a polgári esküvő előtt államvizsgáztam, ráadásul Pesten. A polgári esküvőt pénteken tartottuk szűk családi körben. Arra az eljegyzési ruhánkat vettük fel. Az eljegyzésre a feleségem kapott egy szép, iparművész által készített ruhát, azt vette fel, én pedig egy öltönyt. Aznap fodrászhoz sem mentünk, csak másnap, a templomi szertartás előtt.

K: Igen, aznapra már megvolt a forgatókönyv, hogy kinek mikor mit kell csinálni. Reggel hétre mentünk fodrászhoz, aztán én a sminkeshez, majd fotózni. Délután pedig Gáborék jöttek hozzánk, a lányos házhoz, innen indultunk a templomba.

 

Milyen volt a templomi esküvő?
K: Különleges volt, mert mi oda járunk rendszeresen abba a templomba, bekapcsolódtunk a templomi életbe. Ragaszkodtunk hozzá, hogy misében legyen a szertartás. Előtte persze mi is jártunk felkészítőre 4-5 alkalommal. A mi számunkra ez talán többet jelentett, mint egy olyan pár számára, akik csak ilyenkor mennek templomba. A bátyámra bíztam a zenei vezetést, mert ő a kántor ott a templomban, illetve ő is, és én azt szerettem volna, hogy meglepetés legyen, hogy milyen lesz a szertartás. A templom fehér szegfűvel és fehér kardvirággal volt feldíszítve.

G: Mindketten énekeltünk több kórusban, úgyhogy a templomi esküvőnkre eljött a Szent László kórus, a Monteverdi kórus és gyönyörű szép darabokat adtak elő. Mivel mi elég gyakran megfordulunk a templomban, a feleségem kántorkodik is, így több pap adott minket össze és mindegyik személyes ismerősként, úgyhogy nagyon szép volt a szertartás. Érdekes volt, mert a mise állandó részeit tudjuk fejből, és mi nem is úgy ültünk, ahogy általában szoktak a párok, hanem minket kiültetett az oltár mellé, tudtuk végig, hogy mi következik, mikor kell letérdelni, mikor kell felállni stb. Ment szépen gördülékenyen. A dalokat is tudtuk együtt énekelni a kórussal vagy a kántorral. Maga a szertartás kb. másfél óra volt.

G: A templom előtt volt galambröptetés is, ezt anyáék szervezték meg. Egy ismerősünktől szereztek nekünk 30 szép fehér postagalambot. Egy ládában hozták meg, és mikor mentünk ki a templomkapun, akkor elengedték őket, és szépen hazarepültek.

K: Csak az volt a rossz, hogy mikor kivonultunk, akkor egyből felröptették őket, és aki a végén jött ki a templomból, az nem látott belőle semmit. Volt rizsszórás is. Még este is szedegettem a ruhámból és a hajamból a rizsszemeket! Itt a templom előtt fogadtuk a gratulációkat is, és a csokordobás is itt volt. A lovaskocsik addigra már kint álltak a templom előtt. Három hintó volt, az egyikben ültünk mi, a vőfély és a koszorúslányok, a szülőknek és a nagymamának pedig volt 1-1 kocsi. A többi vendég autóval jött utánunk. Nagyon jó volt, hogy mindenki integetett nekünk és mi is integettünk mindenkinek.

 

Hogy zajlott a lakodalom?
G: Mikor megérkeztünk az étterembe, röviditallal kínáltak mindenkit. Kértük, hogy a tálcákra tegyék oda az italok üvegeit is, mert már én is sokszor jártam úgy, hogy volt egy fehér valami a pohárban, és nem tudtuk, hogy az pálinka vagy vodka, vagy éppen mi akar lenni.

K: Voltak ültető kártyák, érdemes megcsinálni, hogy ne legyen belőle kavarodás, hogy ki hova ül. Mi megterveztük, hogy mindenki az ismerősei, vagy hasonló érdeklődési körű vagy hasonló korú emberek közé kerüljön.

 

Hány vendégetek volt?
K: Százhúsz. Százra terveztük, de százhúsz lett.

G: Igen, és két pár ott döntötte el a lakodalmunkon, hogy össze fognak házasodni.

 

Vacsora?
G: Hagyományos lakodalmi vacsora volt, de a debreceni és a jászsági ízek össze voltak párosítva. A feleségem édesapja jászsági, és a Jászságban a birkapörkölt olyan, mint nálunk a töltött káposzta, ezért lehetett birkapörköltet, marhapörköltet enni, de természetesen húslevessel és töltött káposztával kezdődött a vacsora. Volt egy külön asztal, ahová gyümölcsök voltak kirakva.

K: Előre megterveztük az este menetét, hogy hány blokk lesz, mikor lesz tánc, és hogy miket akarunk még közbeiktatni. A vacsorára elég sok időt hagytunk. Utána volt nyitótánc, mi kezdtük meg a táncot egy keringővel, gyertyákkal, és előre megkértünk néhány fiatal párt, hogy ők is kapcsolódjanak be, szintén gyertyákkal. Utána kértük fel a szülőket és kezdődött a közös tánc. Volt még egy Activity-jellegű játék is, amit a bátyámék szerveztek. Nekünk kellett elmutogatni néhány fogalmat, és ehhez kapcsolódtak ajándékok. Ezután volt a menyasszonytánc, utána pedig mindenkihez személyesen odavittünk egy szeletet a menyasszonyi tortából.

 

Milyen volt a menyecskeruhád?
K: Palotásszerű, hagyományos, bordó, pártával. Ebben táncoltam az újasszony-táncot.

G: A menyasszonytánc után, már átöltözve, énekeltünk egyet. Kati gitározott, és énekeltünk egymásnak egy válaszolgatós dalt, Horatiusnak a Lidiához című versét. Az első két versszakát latinul.

 

Meg voltatok elégedve mindennel?
K: Igen. Talán a videóst nem azt választanánk, ha még egyszer kellene, de egyébként minden tökéletes volt. Mindent érdemes előre átgondolni, hogy mi után mi jön, kinek mi a feladata.

G: Az is sokat segített, hogy előtte volt a Kati bátyjának és az én nővéremnek is az esküvője.