Két szív egy élet
Icu-Laca. Mindenki így ismeri őket. Bár két név, két ember, de egy a gondolat, egy az út és egy a cél. Már majdnem öt éve. Találkozásuk teljesen hétköznapi volt...
Egy
nyári nap a lányt barátnője
hívta, hogy menjen velük kosárlabdázni,
mert egy fő hiányzott a csapatból.
Aztán úgy alakult, hogy Icu
és a fiú egy csapatba kerültek.
Erre mondják, hogy nincsenek véletlenek.
Később meghívták őt egy kirándulásra, Szarvasra, ahová persze Laca is hivatalos volt. Már útközben érezhető volt a két ember közti szikrázás. Itt azonban még koránt sincs vége...
A nyaralás első estéjén egy szalonnasütés és egy kártyaparti után sétára indultak - már csak a vacsora levezetése végett is. Ám az este elég hűvösnek ígérkezett... Laca, mint jó gavallérhoz illik, Icunak adta a pulóverét. Icu, miután már a fiú fázott, felajánlotta, hogy karoljanak egymásba, de Laca inkább átölelte őt és hogy, hogy nem megtörtént az első csók. Ettől kezdve ők már egy pár, remélik mindörökre.
Mindkettejükben aztán fellángolt a szerelem tüze, de féltek a nagy korkülönbségtől, ugyanis Laca 8 évvel idősebb Icunál. De ennek ellenére, már az elején teljes volt köztük az összhang, mindenben egymás mellett álltak. Bár a kényszerűség miatt költöztek össze 1 évvel a megismerkedésük után, ez mégis jó döntésnek bizonyult. Kiderült ugyanis, hogy ez sem a véletlen műve volt, hiszen mindez megerősítette kapcsolatukat, mivel azóta is együtt élnek. Egyikőjük sem futamodott meg a kötelezettségektől, hiszen mindeközben Icu egyszerre lett háziasszony, menyasszony és főiskolai hallgató. Ugyan volt köztük néhány összezördülés, mindig közösen oldották meg a problémákat.
Teltek-múltak az évek és egyszer eljött az a pillanat, amikor Norvégiában - ahová dolgozni mentek - Laca megkérte Icu édesapjától a lány kezét. Persze titokban, bár itthon Icu azért már sejtett valamit. Külföldről Laca egy pénztárcába rejtett gyűrűvel tért haza...
A nagy távolság ráébresztette őket, hogy egymás nélkül már nem bírnak létezni. Ekkor tudatosult mindkettőben, hogy a másikkal szeretné leélni az életét. Itthon aztán Icu egyik álma valóra vált... Párja, annak rendje és módja szerint megkérte a kezét. Ő persze azonnal sírva fakadt, határtalanul boldog volt.
Mindennek immár két éve... Most már nincs más hátra, csak az esküvő. Mivel elég nagy családjuk van, ezért az esküvő sem lehet szűk körű, hisz a pár azt szeretné, hogy mindenki osztozzon örömükben. Bár templomi esküvőt nem szeretnének, ők így is örök hűséget és szerelmet fogadnak majd egymásnak. Aztán, ha a papír is megvan, jöhet a közös fészek, a gyerek, gyerekek...
Elindult új szolgáltatásunk az esküvői webáruház!
