Eljegyzésünk története - Zsuzsanna és István

Írta: eskuvoimagazin.hu  |  0 hozzászólás  |  megtekintve: 1212  |  

Hogy mikor talál ránk a szerelem? Sohasem tudhatjuk. Van, hogy egy étteremben ülve, vagy egy vidám kerti mulatságon pillantjuk meg a nagy Őt, de lehet hogy a monitor előtt üldögélve "beszélünk" először azzal az emberrel, aki társunk lesz egy életen. Szabó Zsuzsanna és Békési István eljegyzéséről mesélt nekünk.

Pistivel még a neten, egy chat-szobában kezdtünk el beszélgetni 2002 őszén. Eleinte nem is gondoltuk, hogy bármi is történni fog köztünk, egészen 2002.12.31-ig, mikor este kiderült, hogy ugyan abban az épületben szilveszterezünk, csak más-más szórakozóhelyen. Sms-ek és hívások után először találkoztunk személyesen 2003.01.01 hajnalán és akkor kezdett el szikrázni körülöttünk a levegő... végül 8 hónap után döntöttünk úgy, hogy összeköltözünk. Ekkor már éreztük, hogy ez a kapcsolat hosszútávra szól. Az összeköltözés Budapesten történt meg, a munkám miatt kellett felköltöznünk és nagyon meghatott, hogy Pisti utánam jön a bizonytalanba...

Ezután egyre gyakrabban jött szóba az eljegyzés kérdése, és már az első évfordulónkon azt fontolgattuk, hogy hamarosan szeretnénk, ha megtörténne a gyűrűváltás. Abban megállapodtunk, hogy csak mi ketten leszünk ott abban a pillanatban, hogy ne a vendégekről- főzésről- takarításról szóljon a dolog, hanem csak Rólunk. Pistivel meg-megálltunk 1-1 ékszerüzlet előtt, válogattunk a kínálatból. De a párom ragaszkodott hozzá, hogy ő veszi meg majd titokban a gyűrűt és az eljegyzést is ő szervezi meg, mert azt szeretné ha meglepetés lenne a számomra. Szerettem volna minél egyszerűbb, mégis időálló gyűrűt „kapni", annyit megbeszélhettem a Kedvesemmel, hogy fehér arany lesz és gyémánt kő fogja díszíteni. Nem akartuk a tradíciókat folytatni a sárga karikagyűrűvel -bár az is szép.

Pár hónap után került sor a lánykérésre. Történetesen 2005.02.14-én este. Reggel még mielőtt elindultunk dolgozni, elmondtam Pistinek, hogy én mennyire nem szeretem a Valentin napot, mert nagyon kommersz és rég elveszítette az igazi jelentését. Ekkor még nem tudtam, hogy estére asztalt foglalt az én Drágám... Délután mire hazaértem már otthon várt, általában ő ér haza később... Kicsit meglepődtem, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Aztán megkért, hogy 1 órán belül készüljek el, mert az egyik közeli étteremben foglalt asztalt, hogy megünnepeljük a Valentin napot.

Amikor már az öltönyét vette fel, gyanút fogtam; ugyanis ő nem szeret nagyon kiöltözni... Aztán kész voltunk és várni kellett. De mire? A taxira -jött a válasz. De hát nem is megyünk messzire, az éttermek 5 percre vannak... Meg kell adni a módját, mondta Pisti, majd hirtelen le kellett mennünk a ház elé, ahol tényleg várt ránk egy kocsi, de nem taxi, hanem a párom egyik jó barátja, aki mint utólag kiderült, ki szeretett volna öltözni, hogy minél hangulatosabb legyen ez az egész kis összeesküvés :)

Aztán elindultunk... Hát nem a közelbe mentünk, hanem Nagykovácsiba, ami egy Pest melletti kis település. Megálltunk egy hangulatos étterem előtt és kiszálltunk. Odabent tűz ropogott a kandallóban, és Frank Sinatra dalok szóltak, mindez hangulatvilágítással és gyertyafénnyel megtűzdelve. Ekkor már kezdett összeállni nálam a kép, de csak vártam, hogy mi sül ki majd ebből. Megvacsoráztunk, és míg desszertre vártunk, az én párom nagyon gyakran ment ki a mosdóba... aztán desszert után arra kért, hogy menjek vele valahova, talált egy jó kis helyet... Jó kis helyet? De hát már ez a hely is jó... Csak menjek vele. OK. Felmentük az étterem galériájára, ahol néhány sofa és egy kis asztal állt, rajta gyertyák... És ekkor már tudtam, mi következik. Le kellett ülnöm, és az én Kedvesem térdre ereszkedve mondta el, hogy mennyire szeret, mennyire sokat számítok neki, hogy szeretné az egész életét velem tölteni, és hogy elfogadom e tőle ezt a gyűrűt...

Hát még jó hogy ültem, annyira megható és romantikus volt ez az egész jelenet. Persze hogy igent mondtam! Az volt életem legboldogabb pillanata.

Miután hazaértünk, felhívtuk a szüleinket és elújságoltuk nekik a nagy hírt. Kicsit meglepődtek, de igazából már mindenki várta, hogy mikor történik meg a gyűrűváltás. Az igazság az, hogy Pisti nem igazán szeret ékszert hordani, ezért én eljegyzésünk alkalmából egy márkás órát ajándékoztam neki és megbeszéltük, hogy a jegygyűrűket már közösen vesszük meg. Később volt egy családi ebéd a szüleimnél és ezzel meg is volt az ünneplés, úgy gondoljuk az esküvőnk majd úgy is nagyobb volumenű lesz.

Az esküvőt 2006. nyár végére, ősz elejére tervezzük. Nem szeretnénk nagyon tradicionális esküvőt, szeretnénk néhány dolgot kicsit másképp csinálni... pl: ételek, zene, vőfély...stb.

Egyelőre még csak a tervezés szintjén tartunk, szerencsére én tanultam rendezvényszervezést és édesanyám is a "vendéglátás" területén dolgozik. De persze számítunk barátok és közelebbi családtagok közreműködésére is.

A szervezést nagyban megkönnyítik a különböző esküvői portálok és magazinok, de vannak olyan dolgok, amit ismerősök véleménye alapján fogunk beszerezni, megrendelni. Minden nap ülök a gép előtt és jobbnál jobb ötleteket látok a net-en, most épp a ruhák kiválasztásánál tartok, de még a vacsora helyszínén is törjük a fejünket, mert mi mindent szeretnénk egy kicsit másképp csinálni.