Egy egymásratalálás története
Hogyan lesz egy szórakozóhelyi ismertségből, szerelem, eljegyzés és házasság? Valter Brigitta és Dobos Péter történetéből megtudhatjuk, hogy a szerelem ott is ránktalál, ahol a legkevésbé számítunk rá?
Mikor és milyen körülmények között találkoztak első alkalommal?
A mi megismerkedésünk talán azért érdekes, mert sokan - köztük én is - azt valljuk, hogy szórakozóhelyi ismertségből nem lehet komoly, hosszú távú kapcsolat. S mégis itt vagyunk mi, mint élő példák, hogy igenis létezik ilyen. Korábban többször láttuk már egymást és néha még táncoltunk is együtt, de nem beszélgettünk.
2002. december 21-e is csak egy szokványos napnak indult. A barátnőmmel elindultunk bulizni. Péter - mint utólag megtudtam - egy barátjával a születésnapját jött el ünnepelni. Tánc közben odajött hozzám és meghívott egy italra, így ismerkedtünk össze. Utána az egész éjszakát együtt buliztuk át. Hajnalban elbúcsúztunk s kikísértem Őt és barátját. Péter visszajött s zárásig együtt táncoltunk. Megadta a telefonszámát és megbeszéltünk egy napot, amikor újra együtt fogunk bulizni.
Nem hívtam fel. Úgy éreztem, ha felemelem a telefont egy futó kalandnál nem lehet több kettőnk között. Inkább megvártam a megbeszélt időpontban és ott voltam a szórakozóhelyen. Megjött. Kérdőre vont, hogy miért nem hívtam fel... Mit mondhattam volna Neki?! Úgy éreztem nem hazudhatok neki.
Elmondtam az igazat. Meglepődött mennyire őszinte vagyok hozzá és én is, hogy azonnal megértette a félelmeimet... Egész éjjel csak egymással voltunk elfoglalva. Beszélgettünk, táncoltunk és végül én is megadtam a telefonszámomat.
Milyen volt az első benyomás? Szerelem volt első látásra?
Ez nem volt szerelem első látásra, mindkettőnknek nemrég ért végett a kapcsolata, ezért első gondolatunk az volt, hogy találtunk egy partnert, akivel tudunk együtt bulizni, táncolni.
Péter számomra egy szimpatikus, kedves és víg kedélyű embernek tűnt első benyomásra. A beszélgetésünk alatt kiderült, hogy Ő is pont ugyanezeket gondolta rólam.
Éreztek valami különöset, amikor először pillantották meg egymást?
Meglepődve tapasztaltuk már első alkalommal, hogy milyen összhang van kettőnk között mind a táncparketten, mind a beszélgetésekkor. Azt éreztük, hogy egymás előtt nem kell játszanunk, nem kell az álarc. Lehetünk őszinték és nyíltan vállalhatjuk Önmagunkat a másik előtt. Bizalmat, biztonságot és boldogságot sugároztunk egymás felé és mások felé is, ha együtt voltunk.
Mennyi idő után érezték, hogy már többet éreznek puszta rokonszenvnél?
Első találkozásunk után többször találkoztunk és beszéltünk telefonon. A barátnőm (aki jelen volt megismerkedésünkkor) az első pillanattól kezdve támogatott minket és igyekezett kapcsolatunkat egyengetni. Bátorította Pétert, hogy ne adja fel és nekem azt hajtogatta, hogy adjak egy esélyt ennek a szerelemnek. Végül 3 hónap elteltével beadtam a derekam és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt. 2003. március 11-én megkezdtük párkapcsolatunkat és 1 hónapra rá összeköltöztünk. Talán azt mondhatnánk, hogy 2003. áprilisától beszélhetünk többről, mint puszta rokonszenvről.
Ki közeledett először a másikhoz?
Megismerkedésünk után, Péter közeledett felém folyamatosan. Többször telefonált és Ő kezdeményezte a találkozásokat.
Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb közös élményük?
Sokat utaztunk közös életünk során (Hajdúszoboszló, Debrecen, Kunhegyes, Ausztria-Bécs, Cserkeszőlő), résztvettünk egy számunkra fontos ember esküvőjén, ahol mi voltunk a koszorúspár, s pár hónapja keresztszülők lettünk... Sok közös élményünk volt már együtt, de a legemlékezetesebb mindkettőnk számára az eljegyzés volt.
Péterrel többször beszéltünk arról, hogy szeretnénk összekötni az életünket, de valahogy számomra hihetetlen volt, hogy Ő komolyan gondolja. 2004. Karácsonyának első napján családom meghívott minket ünnepelni. Miközben beszélgettünk a szüleimmel, Péter - legnagyobb meglepetésemre - felállt és megkérte édesapámtól a kezemet. Kitűztük eljegyzésünk napját 2005. március 13-ra. Mindenki készült a szüleim meghívták Péter szüleit, hogy közös családi ünnepség keretében köszönthessenek minket. Úgy gondoltuk már semmi nem állhat az utunkba. Megvettük a gyűrűket s vártuk a nagy eseményt. Ám mint minden az életben ez sem történt zökkenőmentesen.
2005. március 10-én Péter édesapja lebetegedett. Nem tudott mozogni, mert nagyon fájt a dereka. Egész nap csak feküdt, gyógyszert és injekciót kapott. Ezért 13-án Péter szülei nem is tudtak eljönni, így elmaradt az eljegyzés.
Pár héttel később Péter édesapja meggyógyult és megtartottuk az eljegyzést.
Megismerkedésük után mikor történt az eljegyzés, illetve mikorra tűzték ki az esküvőt?
2005. április 1-jén a szüleinkkel s rá pár hétre a barátokkal egy étteremben ünnepeltük meg az eljegyzésünket. Az esküvőt szeretnénk 2006. március 11-én a kapcsolatunk 3. évfordulóján megtartani.
Elindult új szolgáltatásunk az esküvői webáruház!
