Böszörményi esküvő
Oldalunk els?sorban a debreceni vonatkozású esküv?kre összpontosít, de kétségtelenül ide tartozhat az összes hajdú-bihari város vagy község lakodalma is. Hiszen Debrecenben ? megyeszékhely jellegéb?l adódóan ? számos szolgáltató, szalon található meg, akik miatt egy kisebb településr?l is beutaznak az esküv?re készül? párok. Könnyen lehet, hogy munkájuk miatt egyébként is gyakran megfordulnak városunkban. Így volt ez Bihariné H?gye Edinával és Bihari Tiborral is, akik Hajdúböszörményben mondták ki egymásnak a boldogító igent.
Amikor elhatároztátok, hogy összeházasodtok, ki volt az, akit el?ször felkerestetek, mivel kezdtétek a szervezést?
A zöldségesnél kezdtük. De komolyan, hagymáért mentünk, és csak érdekl?désképpen néztünk be az ékszerészhez a zöldséges mellett. Ott találtuk meg a megfelel? pár gy?r?t, amit meg is vettük. Utána már elindultak a dolgok, mert a szül?k sokat segédkeztek. Megosztottuk a feladatokat: Tibi szülei intézték a v?félyt, hiszen ?k már ismerték, tudták, hogy jól végzi a ?mesterségét?. A v?fély volt a legfontosabb, és az ? id?pontja határozta meg a továbbiakat.
Mennyi id?vel hamarabb foglaltátok le a v?félyt?
Egy fél évvel előtte. A vőfélyünk meghatározó volt a szervezésben is, többször segített a a különböz? döntésekben is. Végigpörgettük vele együtt az eseményeket, mivel a lánykérésnél meg kellett oldani a távolságot, hisz nem egy városban éltünk. Nem volt mindegy, hogy mikor indulunk, mikor érkezünk. Sok mindenben biztosított bennünket, az véleménye sokat számított. Nekünk voltak elképzeléseink, melyeket vagy megerősített, vagy megcáfolt. Mindent, amit terveztünk, feldobtuk neki, és reagált rá valamit.
A szövegeket is megbeszéltétek, hogy tudjátok mire számíthattok?
Nem. Volt egy saját forgatókönyve, felírta a neveket, megbeszéltük, hogy a búcsúztató szöveget én akarom-e mondani vagy mondja el helyettem. Volt egy saját készítés nyomtatványa, amire feljegyezte a fontos neveket, személyeket. Pl. a búcsúztatásnál, hogy kitől kell búcsúztatni. Egyeztetni kellett a szokásokat, mert van, ami más Böszörményben és más nálunk, Pocsajban, pl. legyen-e asztali áldás, legyen-e menyasszonytánc illetve milyen legyen: pénzes vagy nem pénzes, mikor szeretnénk behozni a menyasszonyi tortát, a gratuláció hol legyen: az anyakönyvvezetőnél vagy a templom után Mindezeket közösen tisztáztuk. A vőfély leszervezését a megfelel zenekar keresése követte.
Láttátok korábban a vőfélyt és a zenekart?
Én a zenekart nem ismertem, Edina pedig a vőfélyt. A zenekar kiválasztásával foglalkoztunk a legtöbbet, bejelentkeztünk meghallgatásra, Józsára egy bálra is elmentünk meghallgatni zenekarokat. Végül egy ismerős zenekar mellett döntöttünk.
A zenekarral egyeztettétek, hogy milyen stílusú zenét játszanak?
Mivel ismerősök voltak, könnyebb dolgunk volt. Annyit beszéltünk meg velük, hogy ők is jöjjenek a lánykikérőre. Ők ugyan nem játszanak olyan változatos stílusban, de nagyon jól zenéltek. A legfontosabb az volt, hogy minél többet játsszanak, nehogy a nagy szünetek miatt nagyon leüljön a hangulat.
Mivel folytatódott a szervezés?
A helyszínnel, ami természetesen a létszámtól függött. Ezután február elején mentünk be az anyakönyvvezetőhöz, ott még kiválaszthattuk hogy milyen id?pontot szeretnénk, hisz nem jelentkezett be júniusra senki. Az anyakönyvvezet?höz Böszörményben az esküvő előtt körülbelül egy hónappal is be kellett menni, jegyzőkönyvet készíteni.
Ezek után mi következett? 
A ruhám, azt is egészen hamar kell kiválasztani.
Mi alapján választottatok ruhát?
A kinézeten kívül számított még a választásunkban az esküvői kiállításon kapható kedvezmény. Ugyanis az sokat jelenthet egy 75-80.000 Ft-os ruhánál. Ott fölpróbálsz 5-6 ruhát, és ezután már érzed, hogy mi az, amiben jól érzed magad, vagy jól áll, és tetszik a szül?knek is. De amíg Tibi meg nem látta, addig végig izgultam.
A Tibi öltönyét először megnéztük egy esküv?i szalonban. Felpróbált egyet, ami tetszett, de azért még máshol is meg akartuk nézni. Elmentünk egy másik üzletbe is, ahol sajnos csak a a konfekciós öltönyök tömegét találtuk. Innen egyből visszafordultunk a szalonba, ott sokkal szebbeket találtunk, még ha kicsit több pénzért is. A kiválasztás katalógus és saját elképzelések alapján született meg, a végére ugyan már többe került az öltöny, mint a menyasszonyi ruha, igaz ezt megtarthattuk.
Mivel kapcsolatban válogattatok a legtöbbet?
A legnagyobb problémánk a fotós eldöntésével volt. Azt néztük, hogy egy olyan minőséget kapjunk, amit szeretnénk, és egy ennek megfelelő árat. Volt, aki ellenszenves volt, volt akinek nagyon jó demója volt, de ha már egy kicsit közelebbről megnéztük, akkor már nem volt annyira különleges. Emellett az ár is sokat számított.
A többiben a szülők nagyon sokat segítettek, ha valamire rákérdeztem, azt mondták, hogy nem kell azt nekem tudni, ők majd átgondolják, bennük bízhattam. A négy szülő többször is összeült és megbeszélték, hogy legyen, minden egyeztetés után történt.
Hány f?sre terveztétek a lakodalmat és mennyi lett végül?
Szolid, kicsi lagzit akartunk az elején, aztán persze kinőtte magát. 240-250 fő volt a végső tervben, végül 193-an vacsoráztunk. Ezt abszolút a szülők intézték, mi a barátokat hívtuk külön meg, de hogy a családból ki jöjjön el, azt a szül?k intézték, hisz ők jobban tudták, hogy ki az, akit illik meghívni De nehéz volt a lista összeállítása. A lényeg, hogy időben kell eldönteni mindent.
A süteményt hogy döntöttétek el? Cukrász, házi?
Volt egy jó cukrász, kit már ismertünk. Nálunk az a szokás, hogy a vendégek hoznak süteményt vagy tortát. Aki messziről jött, az ránk bízta mindezt, megrendeltette velünk és mi átadtuk a megrendelést. Így tudtuk, hogy ki melyiket adta. A cukrásztól aprósüteményt egyáltalán nem rendeltünk, azt mindet a rokonok hozták. Az is szempont volt, hogy ne legyen nagyon krémes a sütemény, ne legyen olyan, ami hamar romlik. A tapasztalatok alapján azt mondanám, hogy a menyasszonyi torta ne legyen annyi szeletes, ahány vendég van. Szerintem 50 szeletnél több nem fogyott, és 140 szeletes volt a torta.
Étel-ital?
Körülbelül egy hónappal előtte mentünk el az étterembe megbeszélni, hogy mi legyen a menü (mi hagyományos menüt kértünk), mennyi hús, mennyi csigatészta kell egy főre stb. A pincéreket is az étterem biztosította. Alapvet?en olyan helyet kerestünk, ahol már-már természetes a sok ember, ahol szoktak ennyien lenni. Így nem nekünk kellett kitalálni a dolgokat, mi hogy legyen. Az asztalok helye és a tánctér adott volt. Ételból-italból viszont érdemes bőven számolni. Az kellemetlen tud lenni, ha az étel vagy az ital kevés. Mi is elszámoltuk kicsit, az estére szánt édes odalett a vacsora előtt. Abból tényleg nagyon keveset vettünk.
Az italt vittétek? Mi alapján gondolkoztatok, hogy mennyi kell belőle?
A röviditalt kellett csak vinni. Én arra számítottam, hogy a barátok inni fognak, de kiderült, hogy mindegyik kocsival jött, vezet. Tudtuk, hogy ki iszik bort, ki inkább sörös, vagy ki szereti inkább a rövidet. Amúgy nem lehet így előre teljesen kiszámítani, de inkább maradjon ki a végén.
A templomi esküvőre hogyan készültetek?
Jegyesoktatáson részt kellett vennünk. Mi különböző vallásúak vagyunk, de nem kellett átkeresztelkednünk, csak a jegyesoktatáson részt venni. Ez egy óra volt. Beszélgettünk a hitről, a házasságról.
Közvetlenül az esküvő előtt volt még valamilyen eligazítás, ahol elmondták, hogy mit kell majd csinálni a szertartáson?
Elmondtuk egyszer a szöveget, amit mondani kell, hogy ne legyen annyira rémisztő?. De a plébános folyamatosan segített, szertartás közben is.
Milyen volt a meghívó?
Mi terveztük meg. Azt, hogy hosszúkás legyen a kiválasztott vers határozta meg. A szöveget az Internetről vettük és egy kicsit átfogalmaztuk. Egy kis finom mintát választottunk hozzá. Egészen kellemes lett.
Virág?
Mivel Tibi szokta a virágot venni, ezért oda mentünk. Úgy volt, hogy az egész titokban lesz és nem fogom tudni, hogy milyen lesz a csokrom. Tibi aztán elmondta, hogy fehér rózsa lesz, és utána kompromisszumot kötöttünk, hogy lesz fehér rózsa és lesz benne még orchidea, hogy ne csak egyfajta legyen. Nekem tetszenek a csüngő csokrok, Tibinek nem, aztán végül a virágosnál rábeszéltem, hogy egy kis diszkrét csüngés az szép..
A ruhakölcsönzésnél nem jelentett gondot, hogy pénteken volt a fényképezés?
Nem, nem volt gond. Én szóltam már előre, és mondták, hogy csütörtökön elvihetjük. Én a szalonnal annyira nem voltam elégedett olyan szempontból, hogy pl. elfelejtették ideadni a bugyorkát. Pénteken délután rohangáltunk utána. Vagy hogy háromszor mennem kellett próbálni, mert nem vették figyelembe, hogy az előző héten egy kisebb termetű lányon volt a ruha, és nem engedték vissza ki a normál méretre, pedig nekem onnan nem sokat kellett volna alakítani. Úgyhogy emiatt többet kellett járkálnom.
Mikor kellett fizetni?
Akkor fizettük ki, amikor elhoztuk a ruhát. Először a menyecskeruhát is bérelni akartuk, de ez 20.000 Ft lett volna egy napra. Inkább vettünk egyet. Nehéz ilyenkor reálisan gondolkozni, meg kell találni a megfelelő helyet.
Videós?
Ez is adott volt valamilyen szinten, hiszen rokon volt a videós. Rábíztam magam, de izgultam, mert ez nem olyan, mint a virág, hogyha nem sikerült annyira jól, akkor úgy fordítjuk, hogy jó legyen címszóval. Ebből nem tudok még egyet csinálni! De amikor megnéztük, akkor nagyon tetszett. Szalagra dolgozott és utána digitalizálta be. Kértünk DVD-t és VHS kazettát is. Annak nagyon örültünk, hogy a fotós és a videós ott volt este is, megismételhetetlen pillanatok lettek megörökítve. Annyira nem tudsz kifelé figyelni ilyenkor, mert arra figyelsz, hogy te jól érzed magad, és ez annyira lefoglalja az energiáidat, hogy én például nem sok emberrel tudtam beszélgetni egész este, talán csak a menyasszonytánc alatt.
Volt-e valami, ami nem úgy alakult, ahogy szerettétek volna?
Nem, mi elégedettek voltunk. Egyébként én még örültem annak, hogy étteremben rendeztük a lakodalmat, mert így is elfáradtak a szülők az előkészületekben, és így szombaton már nem kellett dolgozniuk.
Ami nagyon jó dolog volt, hogy a meghívót a Tibi teljes családjához személyesen vittük el. A lagzi alatt nem volt idő beszélgetni senkivel szinte. Úgyhogy van olyan rokonom, akivel én nem is beszéltem két szót se, csak köszöntünk. Ott pedig mindenkiről tudtuk, hogy hogy él most, mi van vele. Ez nagyon jó dolog volt, ezt ajánljuk mindenkinek, ha megteheti.
Mit tanácsolnátok egy éppen esküvőjét tervező ifjú párnak?
Ha egy kicsit izgulós a menyasszony, akkor én azt javaslom, hogy ne is akarjon tudni a részletekről, ha megteheti, bízza a szüleire. Mert így tényleg csak arra kell figyelnie, hogy nyugodt legyen, meg szép legyen, meg mosolyogjon. De ez ugyanígy igaz a vőlegényre is. Szerintem a legtöbbet abból lehet leszűrni, hogy amikor a lagzi előtt már izgulsz, hogy Úristen mi lesz a tieden, akkor mész el másnak a lagzijába. Olyan részleteket veszel majd észre, amik számítanak, sokat jelent. Érdemes elmenni, mert más szemmel látod már két héttel a tied előtt, eszedbe jut olyan dolog, amit még nem gondoltál át, hogy miként legyen, vagy hogy el ne felejtsünk valamit. Levonhatjuk a tanulságokat.
