A nap, ami kettőnkről szólt
Párok tanácsai rovatunkban egyre több fiatal házaspár osztja meg velünk esküvőszervezési tapasztalatait, így segítve magazinunk olvasóit. Mindig hasznos ötleteket, tippeket kaphatunk ahhoz, hogy a saját esküvőnk megszervezésébe már némi tapasztalattal vághassunk bele. Legújabb interjúnkban Hernádiné Sándor Annamária és Hernádi Zoltán mondta el nekünk esküvője történetét.
Mikor tartották az esküvőjüket?
2003. augusztus 2-án
Mikor kezdték el a szervezést?
2003. januárjában, véletlenszerűen indult, ugyanis nem gondoltuk, hogy ilyen hamar el kell kezdeni. Vége volt az egyetemen a vizsgaidőszakomnak, letettem az utolsó vizsgát, aztán elkezdtünk menyasszonyi ruhákat keresgélni. Ekkor szembesültünk azzal, hogy a választott napunkra már két-három ruha is le volt foglalva. Ekkor kicsit megijedtünk, és gyorsan ?belehúztunk? a szervezésbe.
Mivel kezdték?
A legelső a menyasszonyi ruha kiválasztása volt. De mivel nem találtunk olyat, ami mindenhol tökéletesen állt, ezért a szalon készített egy új ruhát, amit aztán én viseltem először.
Mennyi idő alatt varrták meg a ruhát?
Az esküvőre lett kész, többször kellett menni próbálni, mert ugye nem elég, ha egyszer megyek, és akkor rám igazítják, ellenőrizni kellett, hátha nem teljesen rám lett varrva. Volt legalább három ruhapróbám. Ugyanebben a szalonban aztán lefoglaltuk a koszorúslányok ruháit is.
Jelentett-e valamilyen felárat az, hogy Ön viselte először, Önre alakították a ruhát?
Nem, ugyanannyi kölcsönzési díjat kellett fizetni, mintha a szalonból választottam volna egy ruhát. Továbbá a kiegészítőkért sem kellett fizetni. Voltam olyan szalonban, ahol a fátylat, kesztyűt, egyebeket külön meg kellett volna fizetni.
Mi következett ezután?
A következő lépés az étterem megtalálása, nekünk fontos szempont volt, hogy be lehessen vinni dolgokat, több pártól hallottuk ugyanis, hogy végeredményben rosszabbul jártak, mintha külön megvették volna pl. az italokat. Végül azután került kiválasztásra az étterem, hogy bejelentkeztünk a polgármesteri hivatalba, lefoglaltuk az időpontot. Kihelyezett polgári szertartást kértünk, méghozzá a Megyeháza Árpád termét béreltük ki. A Megyeháza 4. emeletén van egy étterem, melyet aztán lefoglaltunk. Oda be lehetett vinni egy az egyben mindent, annyi segítséget kaptunk, hogy az ételekhez ők megkérték a saját beszállítójukat, de így olcsóbban, nagykereskedelmi áron kaptuk azokat. De a csigatésztától kezdve, az üdítőkön, italokon árt egészen a süteményekig mindent bevihettünk.
Az időpont lefoglalása hogyan történt?
A fél évvel korábbi bejelentkezés nekünk pont vasárnapra jött ki, így azt gondoltuk, hogy majd hétfőn hajnalban sorba állunk és így le tudjuk foglalni az időpontot. Egy ismerősünk azonban vasárnap reggel éppen arra járt és szólt nekünk, hogy siessünk, mert már sorban állnak a párok.
A süteményekről, ételekről? Említette, hogy azt is Önök vitték..
Nekünk annyiban szerencsénk volt, hogy a férjem szülei is és az én szüleim is kereskedőnk, így elég nagy az ismeretségi körük. A cukrász is családi barát, így egy négyemeletes tortánk volt, sok süteményt azonban nem rendeltünk, hisz sok vidéki rokonunk van, ahol még él az a hagyomány, hogy a vendégek tortát is visznek ajándékba. A süteményeket azt másik ismerőstől rendeltük. Az italokat ital nagykereskedőtől szereztük be, bizományba kaptuk őket. Tehát ami nem lett felbontva azt visszavette a kereskedő, így csak a megbontottat kellett kifizetnünk.
Mit foglaltak még le februárban?
A zenészeket, korábban voltunk egy esküvőn, akik nagyon tetszettek. Elkértük a telefonszámukat, és megbeszéltük velük a foglalást. Utólag kiderült, hogy a szüleink barátai. Azért tetszettek, mert nem kimondottan lakodalmas zenét játszottak, hanem sokkal inkább slágeres, táncolható zenéket. Továbbá a videós, illetve a fényképész volt még lefoglalva februárban, őt az esküvői kiállításon ismertük meg. Tehát egy ember készítette a videókat és a fényképeket. A fotósnál fontos szempontvolt, hogy olyan embert találjunk, aki fel tudott oldani, hiszen rólam elég nehéz jó képeket készíteni. Azokkal nem is volt gond, se sajnos a videó nem sikerült olyan jól. Szerkesztve kértük, de sajnos nem volt tökéletes. Később egy másik videostúdióval újraszerkeszttettük a felvételeket.
Az esküvő kiállításon rendeltük meg a meghívókat is, amit áprilisban vettünk át, és május-júniusban vittük el a rokonoknak. Igyekeztünk mindenkihez személyesen eljutni, így azt is el kellett kezdeni.
Vőfély?
Volt természetesen vőfélyünk is, ő is barát, a családunkban már több esküvőn volt vőfély. Megkerestünk persze másokat is, de végül nála maradtunk. Előre megbeszéltük az esküvő menetét és kértük, hogy kevésbé legyenek játékok, mert a mi stílusunkhoz ez kevésbé áll közel.
Esküvő előtt volt-e valamilyen szervezési feladat még hátra?
Az autót azt rokontól kaptuk, nem béreltünk külön. A virágosok is ismerősök voltak. Két virágos volt, az egyikhez az én családom járt évek óta, a másikhoz a férjem családja. Hogy ne legyen ebből probléma, a menyasszonyi csokromat és a férjem kitűzőjét a mi virágosunk, az egyéb virágdíszítéseket (autódísz, koszorúslányok, polgári szertartás asztaldísze) a másik család virágosára bíztuk.
A fényképezés az esküvő napján reggel történt?
Igen, gondolkoztunk ugyan azon, hogy hamarabb lehetne, hogy ne legyen nagy a rohanás, de végül úgy döntöttem, hogy csak aznap lásson a férjem menyasszonyi ruhában. Éppen ezért sietnünk kellett, hisz a külső helyszíni fényképezéssel 10 óra előtt készen kellett lenni, addig jók ugyanis a fényviszonyok. A fényképek a Nagyerdőn, illetve az Egyetem előtt készültek. Ezt követte a műtermi fotózás. Ez után szerencsére volt időnk arra, hogy felfrissüljünk, pihenjünk egy keveset, hisz ez 11 órára elkészült. A lánykikérés pedig fél 3 környékén következett.
A fodrásznak és a sminkelésnek meg kellett előznie a fényképészetet..
Igen, a fodrászom is régóta készítette a frizurámat, tudta mi áll jól nekem, így nem volt szükség próbafrizura elkészítésére. De a fodrász már péntek este berakta a hajam, szombaton pedig felrakta a kontyot. Ezután hazamentem és magamat sminkeltem.
Az esküvőről?
Igazából nagyon gyorsan eltelt, nem éreztem, hogy fáradt vagyok egészen addig, míg az utolsó vendég el nem ment. Nagyon jól éreztem magam. Minden vendég kapott tőlünk egy ajándékot, ami igazából az esküvői fotónkból lett kiválasztva és elkészítve. Egy köszönőlap készült, amit a fotós készített egy kiválasztott esküvői képből minden család számára elkészített egyet estére. Ezt a lakodalom alatt a vacsora utánra hozta a fényképész, és akkor kiosztottuk mindenkinek.
Volt-e valami olyan, amit ma már másképp csinálna?
Én azt mondom, hogy nem. Voltak ugyan kisebb nehézségeink a házasságkötő teremmel, illetve a férjem öltönyével, de ennek ellenére minden jól sikerült.
Tudna-e valamit tanácsolni a pároknak?
A legfontosabb, hogy időben kezdjék el a szervezést, minimum fél évvel az esküvő előtt, ahhoz, hogy olyan embert sikerüljön találni, aki minden szempontból megfelelő. És persze érezzék jól magukat, hisz az a nap róluk szól, mindkettőjükről.
