Tévhitek a párkapcsolatról

Írta: Szűcs Klára  |  0 hozzászólás  |  megtekintve: 1372  |  

Szavak nélkül is megértjük egymást. Egy hullámhosszon vagyunk. Biztos mindenki érzett vagy gondolt ilyeneket, és bízott benne, hogy igaz. Azonban Arnold Lazarus neves amerikai pszichológia-professzor kutatásai szerint ezek tévhitek. Könyvébõl szemezgetve kiemeltem néhány alapvetõ klisét, amik az õ értelmezése/tapasztalata alapján kifejezetten árthatnak a párkapcsolatnak.

Akik szeretik, szavak nélkül is értik egymást.
Romantikus túlzás, mint az ilyen és ehhez hasonló kifejezések: lélekben egyek vagyunk, azonos hullámhosszon gondolkodunk. Bár van igazságalapja, de erõsen felnagyítva. A szerelmespárok jól megértik egymást, ha beleélik magukat a másik helyzetébe, vagy átérzik a másik gondolatait, felfogását, figyelik a reakcióit. Ez nem jelenti azt, hogy gondolatolvasók, lehet, hogy egy-egy pillantást vagy gesztust másképp értelmeznek. Nem szabad elvárni a párunktól, hogy mindig tudja, hogy mire gondolunk, vagy tudja, hogy mire van szükségünk. Ki kell mondani, nem várni és bosszankodni, hogy mikor találja ki végre.

Majd ha házasok leszünk, más embert faragok belõle.
Vannak emberek, akik ragaszkodnak hozzá, hogy csak az õ elképzelésük helyes, és a nézeteiket rá is akarják erõszakolni másokra. Szerintük a férjnek vagy feleségnek joga van ahhoz, hogy házastársát megnevelje, vagy megváltoztassa. Téves gondolat. Házasságot csak akkor lenne szabad kötni, ha a felek között megvan az egyetértés, az érzelmi összhang, közös az érdeklõdésük, ami megkönnyíti az egymáshoz való alkalmazkodást, és egyik féltõl sem követeli meg, hogy alapvetõen megváltozzon.

Az ellentétek vonzzák egymást.
Olykor valóban vonzzák egymást a különbözõ életstílusú és eltérõ életvitelû egyének. Egy baráti vagy szerelmi kapcsolatnak legtöbbször jót tesz, ha valaki a saját lényének a kiegészítõ felét találja meg a partnerében, így önnön rossz hajlamai semlegesítõdnek, de ez hosszútávon nem mûködik. Még egy harmonikus kapcsolatban is vannak viták, ha azonban két, teljesen különbözõ életstílusú ember köt házasságot, akkor kemény összeütközésekre számíthatnak. Úgyszólván biztos a napi vita és a veszekedés.

Ne teregessük ki a családi szennyest.
Ne titkolózzunk! Érthetõ, hogy a magánéletünket akarjuk megóvni, de a lelki békénk érdekében elengedhetetlen, hogy néha kitárulkozzunk, megosszuk a problémáinkat másokkal, gondosan kiválasztva az erre alkalmas személyt(eket). Itt persze nem a pletykás szomszéd nénire és nem a kereskedelmi csatornák kibeszélõ show-ira gondolok. Hanem egy baráti házaspárra, akik esetleg jártak már hasonló cipõben, vagy legalábbis érdemes meghallgatni a véleményüket, mert egy másik szemszögbõl nézve megtalálhatjuk a megoldást.

Semmi szex, amikor haragban vagyunk.
Számos párkapcsolatban kényszerítõ eszközként alkalmazzák a szexet (vagyis inkább a hiányát), általános gyakorlat fõleg a hölgyek körében, hogy mellõzik a nemi érintkezést, amíg nincs minden rendben. Ezt minden pár másképp próbálja áthidalni: egy része megvárja, amíg elmúlik a bosszúság, mások megpróbálják megbeszélni (ez egész estés idegtépõ párbeszédet jelent), de ez általában csak növeli az elkeseredést. Jobb másnap reggel kipihenten megejteni ezt az eszmecserét. Viszont sok olyan házaspár is van, akik a kellemetlen helyzeteket az ágyban tisztázzák, és saját bevallásuk szerint ezután a dolgok maguktól is rendezõdnek. Azok a párok, akik megtanulják, hogyan lehet a szexuális vágyaikat különféle lelkiállapotban - akár szerelemes, akár játékos vagy bosszús hangulatban - élvezni, boldog házaséletet élnek, és vélhetõen kevesebbszer kerülnek konfliktusba, mint azok, akik az együttlétet valamiféle elõfeltételhez kötik.