Tavaszi történet

Vajon a mai világban létezik még tisztelet, megbecsülés, elkötelezettség? Ha megromlanak kapcsolataink, helyre lehet őket hozni, egyáltalán van értelme vesződni velük? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel szembesülünk Gary Chapman és Catherine Palmer Tavaszi történet című könyvét olvasva, s a történet végére biztossá válunk abban: a válasz a fenti kérdésekre egyértelmű igen.

Gary Chapman neve bizonyára sokunknak ismerősen cseng, hiszen számtalan tanácsadó könyvel sietett már segítségünkre. Legújabb írása azonban igazán különlegesre sikeredett, hiszen Catherine Palmer szerzőtársával a valóság és az idill érdekes keverékét hozták létre. A könyv nagyon is valós, mindennapi érzésekről szól.



Az elmagányosodásról, a szeretetről, a dühről, a félelemről, a házasság kiüresedéséről és a megbocsátás nehézségeiről. Saját, gyakran megoldhatatlannak tűnő problémáink, sérelmeink tükröződnek a szereplők gondjaiban, s valljuk be, nem szeretünk ezek megoldásával vesződni. Ha problémás a házasságunk, elválunk, ha összeveszünk a szomszéddal, többet nem köszönünk neki és ha betévedne egy csavargó a kertünkbe, nos, nem valószínű, hogy csokitortával kínálnánk.

Ebben a könyvben azonban megtörténhet, hogy rendbe jönnek a megromlott házasságok, a viszály szeretetté válik és a hajléktalan, kissé fogyatékos fiatal embert befogadja, felemeli a közösség. Nem csupán a címben köszön vissza a Tavasz, hanem minden soron átragyog a megújulás, újrakezdés lehetősége.

A könyvet olvasva elhisszük, hogy van értelme figyelmet fordítani kapcsolatainkra és mire a végére érünk, bizonyossá válunk abban, hogy saját életünkben is rendet tehetünk, hozzánk is beköszönthet még az igazi Tavasz.