Szerelem a hétköznapokban
Sok-sok bók, virág, romantikus, hangulatos vacsora, hosszú séták a parkban. A szerelem megannyi ismérve. De vajon mi jön ezután? Mivé alakul, formálódik kapcsolatunk a mindennapok forgatagában, folyamatában. Örökké lángoló érzelem nem létezik. De akkor mi értelme van?
Ha belegondolunk mulatságos, milyen
kompromisszumok, becézések,
szokások születnek, alakulnak
ki az együttélés során.
Fogmosás, reggelizés egyszerre,
búcsú a kedvestõl, majd a
napi teendõk következnek, hogy azt
követõen újra együtt üljön
asztalhoz a pár. A közös
vacsora után szabad program, majd
irány fogat mosni, szigorúan
kettesével, és még
sorolhatnánk az édes együttélés
apró szösszeneteit, melyek kitöltik
a fiatal szerelem mindennapjait. Eleinte.
Késõbb persze jönnek az észrevételek. Olyan dolgok szúrnak szemet, amelyek eddig (Ki tudja miért?) nem kerültek középpontba.
Felháborodva
vesszük tudomásul, hogy "Adonysunk"
nem hajtja le a WC-ülõkét, vagy
hogy "Júliánk" nem
szedi ki a fésûbõl hajkoronájának
megannyi hosszú hajszálait.
Bosszankodva konstatáljuk, hogy az
eddig megfelelt ételvariációk
sem nyerik el már szerelmes férfiúnk
tetszését, de párunk
sem 
marad le a hétköznapok felfedezéseiben,
lépten-nyomon nõi cipõkölteményekbe
botlik, ebbõl levonja a következtetést,
szíve hölgye cipõmániában
szenved. De hogy miként kerül
a férfi zokni az ágy alá,
azt már végképp nem
tudjuk kideríteni. No és az
éjszakák! Kedvesünk újabban
horkol, vagy ez mindig is így volt..?
Az eleinte tökéletes, hibátlan szerelmünk pulzál, lüktet, magával sodró lendülete elkápráztat, elvarázsol minket. Aztán csitulnak a szenvedélyek, a mámoros érzés lassan elmúlik, hogy helyébe bekússzon a mindennapok valósága. Párunk már nem is olyan tökéletes, mint ahogy hittük. Az általunk ráruházott tulajdonságok egymás után leválnak, hogy kedvesünk a maga valójában, tiszta természetében jelenjen meg elõttünk. Ez így is van rendjén. A valóság visszafoghatatlanul megmutatkozik, ettõl lesz igazi, emberi - nem pedig cukormázas szappanopera - életünk, szerelmünk.
