Párkapcsolati kommunikáció - Közlési technikák

Minden egyes párkapcsolat egyik legfontosabb eleme az egymás közti kommunikáció. A helyes társalgáson maga a kapcsolat múlik. Ha két ember õszintén meg tudja beszélni a problémáit, a jó és rossz dolgokat egyaránt, akkor a boldogság egyik alappillére szilárdan fog állni. Hiszen a problémák túlnyomó többsége nem a beszédbõl, hanem a hallgatásból származik. Párkapcsolati kommunikáció – A közlés

A kölcsönös megértés eszközeit, a közléseket és a válaszokat többféle szempontból lehet típusokba sorolni. Megkülönböztetünk egyenrangú és egyenlõtlen kommunikációt. A párok esetében a feleket egyenrangúnak kell tekinteni, ugyanis a mai társadalmunkban a nemek egyenrangúsága elfogadott eszmény. Az egyenrangú kapcsolatban mindig elõfordulhatnak konfliktusok, de ezekben a „vitákban” nem az a kérdés, hogy ki gyõz, hanem, hogy mi a legjobb megoldás mindkét fél számára.

 

A felmerülõ problémákat nem tekintélyi alapon, hanem közös megegyezéssel döntik el a felek. Nagyon fontos tehát, hogy minden kapcsolatban, házasságban kialakítsuk az egyenrangú partnerség elvét. Az egyenrangú partnerség kialakításában sokat segíthet, ha mind a férfi, mind pedig a nõ tisztában van a közlési technikákkal. A beszéd annál meggyõzõbb, minél érzelemgazdagabb, szenvedélyesebb. A szavakkal történõ kommunikáció akkor lehet eredményes, és akkor vezet kölcsönös megértésre, ha mindvégig szem elõtt tartunk néhány alapelvet.

 

1. Az összefüggések figyelembevétele. Ez azt jelenti, hogy ismernünk kell a helyzetet, amelyben a szavak elhangzottak, és mindazokat az elõzményeket, amelyek a szóban forgó közléshez vezettek. Továbbá tudnunk kell azt is, hogy a közlõ milyen értelmet tulajdonít szavainak. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy értjük, amit partnerünk mondani akar, akkor bátran rá kell kérdeznünk. Ily módon elkerülhetõ, hogy a tréfásnak szánt megjegyzést komolyan vesszük, és a félreértés miatt megsértõdjünk.




2.  

   A helyes idõzítés. Mindenki számára egyértelmû, hogy a megfelelõ idõben történõ közlés eredményesebb, mint a rosszkor történõ. Ki kell választani a legalkalmasabbnak tûnõ idõpontot. Az ügyes idõzítés e formája jellemzõ a zárt házasságra



3. A közlés világossága. A legtöbb félreértés a nem egészen világos közlésmód következménye. Bárkivel elõfordulhat, hogy mást mond, mint amit gondol, vagy éppen a lényeget hagyja ki. A homályos közlésmód, a legtöbb esetben kritikát rejteget, ennek következmény ez lehet, hogy ha ezt a másik fél megérti, sértõdötten, vagy agresszíven reagál. Ezért a mondani valónkat mindig alaposan át kell gondolni, és azt kellõ tapintattal és idõzítéssel, de nyíltan közölni. Ha viszont az indulat elragad minket, akkor tisztázás helyett még jobban összekuszáljuk a dolgokat. A kérdés itt az, hogy engedjük szabadjára az indulatainkat vagy fojtsuk el? Egyik sem igazán jó megoldás. A legjobb megoldás, az ha kritizálás nélkül elmondjuk, hogy mit érzünk. Ahhoz, hogy házastársunk megértsen minket, nyíltan és világosan fel kell tárnunk önmagunkat.



4. A másik figyelmes meghallgatása. A társunkra figyelés kifelé irányuló lelki nyitottságot feltételez. Ha mind a két fél egyszerre mondja a magáét, és oda sem figyel a másikra, elég egyértelmû, hogy az ilyen beszélgetés aligha eredményezhet kölcsönös megértést. Ha túlságosan el vagyunk foglalva a magunk problémájával, akkor sem az a megoldás, hogy csak látszólagosan vagy felületesen figyelünk a párunkra. Az õszinteség elvének megfelelõen ilyenkor jobb közölni, hogy pillanatnyilag képtelenek vagyunk odafigyelni. Igazi beszélgetés csak akkor jöhet létre, ha a felek egészen egymásra vannak beállítva, nem pedig csak fél szívvel és fél füllel figyelnek. A közömbösség, a figyelmetlenség sértõ és rombolja a kapcsolatot. A „visszacsatolás”.
5. Egy kapcsolatot vagy egy beszélgetést csak akkor tudunk szabályozni, irányítani, ha visszajelzéseket kapunk arról, hogy szavaink vagy tetteink kiváltották-e a várt hatást vagy nem. Ez a visszajelzés sokszor csak egy fejbólintás. Egymás megértéséhez a visszajelzések elengedhetetlenek. Ha a házastársunk nem reagál semmit arra, amit mondunk, abból csak annyit tudunk, hogy valami baj van. De hogy mi a baj azt csak szóbeli vagy szavakon túli közlésekbõl tudhatjuk meg. A visszacsatolások a szexuális összehangolódás szempontjából is különösen fontosak. Az önismeret fejlesztésében sem nélkülözhetõk.

Az elõzõekben felsorolt alapelvek mindegyike egyformán fontos az õszinte és nyílt eszmecserékhez. Az alapelvek helyes használatával elkerülhetõek a viták és konfliktusok. Ha mégis vitába keverednénk partnerünkkel, az alapelvek segítségünkre lehetnek abban, hogy a vita ne fajuljon veszekedéssé.