Nászút: Párizs kontra Zempléni dombok

Közös életünk első nagy eseménye a nászút, melyet talán jobban is élvezünk, mint a nagy nap egyes részeit, mikor rakoncátlan unokaöccsök ráncigálják ruhánkat, mikor a vőfély túl pajzán vicceket mesél, vagy mikor soha nem látott nagynénik rohamoznak meg minket a szokásos közhelyekkel: ?Istenem hát hogy megnőttetek! Mikor lesz a baba??

 

A nászút szervezése ? csakúgy, mint az esküvőé - számos kérdést vet fel. Az első és talán legnehezebb kérdés: hova menjünk? Mára a kínálat óriásivá nőtte ki magát, romantikus 2 hetet tölthetünk el Párizsban, elutazhatunk Egyiptomba egy régészexpedícióra, vagy az Adriára, s csupán a napsütéses tengerpart és szállodai szobánk közötti 150 métert kell megtennünk naponta. Kinek - kinek ízlése és pénztárcája szerint.

 

A nászút helyszínének kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy vegyük figyelembe egymás igényeit. Ha ez nem így történik, akkor a nászút lehet rosszul sül el, és lehetséges, hogy szükségünk is lehet arra a bizonyos házassági szerződésre (lásd. Bizalmatlanság vagy Óvintézkedés? ? a házassági vagyonjogi szerződés című cikkünket), amit a kedves Mamának köszönhetően nem felejtettünk el papírra vetni az utolsó pillanatban.

 

Tehát az elv, ami kell, hogy vezéreljen bennünket, vajon mit szeretne a Kedves? Természetesen a saját szempontok maximális figyelembe vételével. És persze nem muszáj az összes menyasszonypénzt sem elköltenünk nászutunkon. Eljött hát a kompromisszumok ideje?

 

Ezután vetődik fel a második kérdés, milyen időpontra tervezzük a romantikus együttlétet? Alapvetően két lehetőségünk van erre, rögtön az esküvő után, vagy egy kicsit elhalasztva. Természetesen ez sokban függ a helyszín kiválasztásától is. Ha a francia Riviérára szeretnénk utazni és télen fogadunk örök hűséget kedvesünknek, akkor júniusig érdemes várnunk? Vagy válasszuk a déli féltekét, esetleg az Egyenlítő környékét. Az időpontban hasznos, ha előre megegyezünk, s ezt főnökünk tudtára is hozzuk, mert senki sem szeretné nászútját egy munkamegbeszélésen tölteni. Hacsak nem a főnökünk az újdonsült férj, feleség.

 

Mit csináljunk a nászúton? Persze erről mindenki hasonló véleménnyel rendelkezik, amit nem is kell e cikk keretei között részletezni.

 

De nem kell szűklátókörűségünkről tanúbizonyságot adni, hogy a variációk közül rögtön Párizs mellett tesszük le voksunkat. Persze tudom, a presztízs nagy úr. De elmenni abba a hotelbe, melynek nászutas lakosztályában már több százan megfordultak előttünk és a houskeeping hölgy (ahogy őt manapság szokás nevezni) éppen be tudta fejezni a takarítást érkezésünk előtt, nem hangzik nagyon romantikusnak. Annak ellenére, hogy a szálloda alkalmazottai persze mindent megtesznek a boldogságunk érdekében, pezsgőt hűtenek be, virágot helyeznek el a szobában. S természetesen meg sem fordul a fejükben, hogy mindezt magasabb borravalóval fogjuk jutalmazni?

 

Tehát javaslom, ne az vezéreljen minket, hogy ismerőseink, barátaink hova és milye drágán utaztak, hanem az hogy ez a hét örök emlék lesz életünkben.

 

Fogjuk meg Kedvesünk kezét, csapjuk a hátizsákot hátunkra, akár a Kama Sutra-t kezünkbe és induljunk neki a Zempléni domboknak egy jó bor társaságában. Csak legyünk kreatívak.