Leánybúcsú, legénybúcsú
Egy régi hagyományt mutatunk be cikkünkben, mely az utolsó hajadon fős mulatságról szól.
Már a régi keresztény házassági szertartásban jelen volt az a szokás, amikor a vőlegény még egy utolsó nagyot mulat legényfejjel. Igaz, ebben az időben még csak a férfiak körében létezett ez a hagyomány. Mára azonban megváltozott a helyzet, hiszen mind a menyasszonyok, mind a vőlegények körében népszerű szokássá vált.
Az esküvő előtt néhány nappal, általában az előző hétvégén szokták megtartani, de leghamarabb 1-2 héttel a nagy esemény előtt. Az esküvő előtti napra nem érdemes szervezni, hiszen az éjszakába nyúló mulatozás miatt fáradt lenne másnap az ifjú pár.
A búcsút a menyasszony és a vőlegény barátnői illetve barátai szervezik meg, természetesen külön-külön. A szervezésbe be kell vonni az ünnepelteket is, hogy kiválasszák a nekik legalkalmasabb időpontot vagy éppen a helyszínt is, és eldöntsék, hogy kiket hívjanak meg rá. Általában a közeli barátnőket, barátokat, volt iskolatársakat, lány- vagy fiútestvért hívják meg. A kisebb társaságokban meghitt beszélgetés folyhat, visszaemlékeznek az együtt töltött ifjú évekre. A nagyobb társaságok zajos mulatozást csaphatnak, ami azért is szerencsés, mert a hagyomány szerint a lárma elűzi a gonosz szellemeket a fiatal pártól. A barátok szervezhetnek zenés, mókás programot, vagy valamilyen meglepetést is. Gyakran tartják a búcsút szórakozóhelyeken, manapság pedig nem ritka az sem, hogy sztriptíz illetve Chippendale Show-val lepik meg az ünnepelteket. Kinek- kinek ízlése szerint.
De akár szolid, meghitt a leány- és legénybúcsú, akár nagy hangú, mulatós, a lényeg, hogy emlékezetes maradjon a menyasszony és a vőlegény számára az utolsó mulatságuk hajadon fővel.
