Kis szerelem történelem

Írta: Esküvői Divat  |  0 hozzászólás  |  megtekintve: 3016  |  

Nagyjából az emberiség történelmével egykorú a nő és férfi összetartozásának szentsége. Az ember ősidők óta jelképekkel veszi magát körbe: totemszobrokat  farag, barlangfestményeket készít, áldozatot mutat be, és rituálékkal vagy tárgyakkal jelképezi örökre szóló összetartozását a kedvesével. Ez mára sem változott, de arról, hogy hogyan alakult ki a mára jellemző ékszerviselt, és hogy mi a háttere, nem sokat tudunk.

Egyes „magas civilizációtól" mentes területeken a mai napig egyszeruen összekötözik a csuklójuknál fogva a párt, vagy más egyértelmu jelét adják a házasodni készülők. Az első emlékektől napjainkig az eggyé forradás és a lelki kapcsolat jelenik meg minden jegyajándékban, ami legtöbb esetben az egyéni, és személyes töltésű gyűrű.

A karikaforma megannyi jelentéssel bírhat. Végtelenséget, éteri kapcsolatot, összefonódó sorsokat, és megannyi mást tulajdonítottak már neki, a lényeg viszont nem változik. Ebben a felfokozott romantikus állapotban pedig sok egyéni megoldás születik az átszellemült akarat és a szerelem és elhivatottság kimutatására és jelképezésére.

Valószínuleg azért lett a jelkép fémből, sőt nemesfémből, mert szépsége és tartóssága, emellett értéke  és  megmunkálásának egyéni  jellege,  mind-mind alátámasztják a szerelem erejét. Ugyanerre vezethető vissza a drágakövek alkalmazása is. Persze az első jegygyűrűviseléssel kapcsolatos emlékeinkben, az ókori Egyiptomban még nem tudunk a mai értelemben befoglalt drágakövekről. Ekkoriban a bal kéz negyedik ujján hordták a szerelmes szándék jelét, mert úgy tudták, hogy ott, közvetlen szívbe vezető ér felett kap helyet az ékszer.

Ugyanezt a megoldást a középkorban asztrológiai elemekkel is alátámasztották, sőt az Istenhittel is magyarázták, ahol az első három ujj az Atya, a Fiú és a Szentlélek helye volt, és a negyedik meghatározó elem a Kedves lett.

A Rómaiak, akiket nagy gyűrűhordó népként ismerünk,  vasgyűrűt hordtak  eljegyzésre, ami  az erőt  és a  sorsszerű  végtelenséget jelképezte.

Később felváltotta azt az arany, és a középkor vége felé megjelentek a finomabb kidolgozású, vésett mintájú, esetleg figurális elemekkel  díszített változatok  is,  amely mind a lelki és testi összetartozást igyekeztek megjeleníteni. Érdekes, hogy  volt  pápai  rendelkezés, amely kötelezővé tette az aranygyűrű használatát, és voltak szinte a törvény erejével ható egyházi dogmák a jegygyűrű viselésére vonatkozólag, de a tradíció nem ettől ment tovább, vagy maradt fenn.

Ahogy fejlődött és finomodott a megmunkálási megoldások tárháza, egyre különlegesebb változatokkal találkozhatunk. Egyes gyűrűk belsejébe sok sorban egymás alá, egész verseket, vagy idézeteket véstek.

A XV. század derekán az osztrák főherceg a velencei kereskedőkön keresztül, Indiából elsőként Európába hozott, gyémánttal díszíttette választottjának arany eljegyzési ékszerét. Ebben az időben a gyémánt hihetetlenül  ritkának, és  teljességgel megmunkálhatatlannak számított, s csak később, a XIX. században terjedt el jobban, az első Dél-Afrikai bányák felfedezésével párhuzamosan Magyarországon a jegygyűrűk történelme a XVIII. századtól ismeretes. Az eleinte ezüstből, majd később már aranyból készített ajándék, eredetileg a szándék kinyilatkoztatására szolgált.

A XX. századig kiforrva, egy egyköves eljegyzési gyűrű, és az esküvőre egymásnak ajándékozott karikagyűrű pár volt a jellemző.

Az elmúlt rendszerben aztán a Magyarországon kifinomult ékszerviselési kultúra kihalt. Szerencsére ez mára megváltozott, és megnyílt a lehetőségek kapuja. Az ízlés elkezdett formálódni, és a tőlünk nyugatabbra eső vidékekhezhasonlóan az egyediségnek, és a különlegességnek kezd igazi értéke lenni. Érdekes módon az előbb említett régiókban egyre kevésbé ismerik már a szakmát a gépesítés és a fejlett eszközök miatt, és hazánk büszke lehet az igen jó szakmai hozzáértésére, és kreativitására. A karikagyűrűk is, de főleg a kísérő gyűrűk, ismét keresetté váltak, és egyre többen próbálják a sablonokból kilépve formába öntetni érzelmi és lelki kapcsolódásukat, ami esetenként nagyon szép eredményeket hív életre.

Legyen tehát képzelő erőnk, fogalmazzuk meg a személyiségeket, ismerjük  meg,  lássuk át  a  lehetőségeket, és alkossunk örökölhető, jó minőségű, ősi szimbólum értéku szépségeket a boldogság jegyében!