Kis lakodalmi tánctörténet
A táncnak ma is fontos szerepe van egy esküvőn, régen viszont központi volt. A fiataloknak nem volt annyi lehetőségük a szórakozásra és ismerkedésre, mint napjainkban. A sok munka után egy esküvő igazi kikapcsolódást jelentett nekik. A mai esküvőkön az ismert táncok: a menyasszonytánc és a menyecsketánc, ezenkívül a vendégsereg kifulladásig rophatja. De lássuk hogyan is mulattak őseink.
Mondhatjuk azt, hogy ahány vidék
annyi tánc.
Egyes vidékekre
jellemzőek voltak a lakodalmi menettáncok
s a lakodalmi szakácsasszonyok
tánca, illetve kásatánc,
amelyre rendszerint a vacsora végeztével,
esetleg hajnalban kerül sor. Legtöbbször
tréfás kéregetés
a bevezetője: a násznép körében
megjelenő szakácsasszoCnyok bekötött,
"kásával megégetett"
kezüket mutogatják, és
kásapénzt szednek.
A lakodalmi
menettánc szép változata
Baranyában és Somogyban a
zászlós tánc,
amelyet a vőfély és a férfiak
botra tűzött kasmírkendőkkel
járnak. A Szeged környéki
Kisteleken külön zászlóst
választanak, aki a lakodalmi zászlót
(selyemkendőkkel, almával és
rozmaringgal földíszített
rudat) a menet idején táncoltatja.
Máshol
a hagyományos ugrós táncok
helyén a szertartásos lakodalmi
táncokban a helyi tánckészletben
divatos szóló verbunkok
vagy a fejlettebb legényesek is előfordulnak
(pl. Erdély némely vidékén
az esküvő alatt a templom előtt szokásos
legényes tánc).
Lakodalmi szertartásos táncaink
párosan forgó formáiban,
mint például a menyasszonytáncban,
az európai páros táncok
egyik jellegzetes alapformáját,
a gyors, zárt összefogódzású
forgó páros táncokat,
illetve azok hatását sejthetjük.
A menyasszonytánc ma a lakodalom
legelterjedtebb s legáltalánosabb
szertartásos tánca. Eredetileg
a menyasszony utolsó, leányfővel
járt tánca volt a régebbi
többnapos lakodalmakban az ünnepi
lakoma előtt, jóval a fektetés
és a kontyolás előtt. Az utóbbi
időben időpontja éjfélre esik.
Kezdetét a vőfély jelenti
be, s rendszerint ő kezdi a táncot
a menyasszonnyal. Számos helyen,
a lakodalom tisztségviselőinek rendjét
követve, sortáncszerűen adja
át a menyasszonyt a jelesebb vendégeknek,
esetleg a rokonsági fok figyelembevételével
név szerint kiáltja ki a következő
táncost. Gyakori azonban, hogy néhány
forduló után „eladó
a menyasszony!" kiáltással
megadja a jelt a tánchoz, amelyben
mindenkinek illik egyet fordulni a menyasszonnyal.
A tánc előtt a jelentkezők a násznagyok
asztalán lévő tányérba,
rostába vagy kosárba pénzt
dobnak. A tánc végén
gyakran összetörik a tányért,
hogy a leendő gyermekek számát
megjósolják. Jelentős mozzanata
a menyasszonytáncnak, hogy a menyasszony
a vőlegény hozzátartozóival
táncol, akik ezzel mintegy befogadják
őt a családba. Néhol a tánc
közben adják át a táncolók
az új párnak szánt
ajándékokat. A sort a vőlegény
zárja, aki egy nagyobb pénzösszegért
vagy szimbolikus váltságdíjért
(almáért, hagymáért,
krajcárért stb.) táncol
a menyasszonnyal.
Sok helyen ma már
e táncot eleve asszonyruhába
öltöztetett, felkontyolt újasszonnyal
táncolják, esetleg megszakítják
a menyasszonytáncot, és az
átöltözködés
után menyecsketáncként
vagy újasszonytáncként
folytatják a táncolást.
Formai tekintetben ez sem különbözik
a menyasszonytánctól. Egyes
vidékeken a menyasszonytánc
összefonódik a gyertyás
tánc és a párnás
tánc különféle
változataival, valamint az asszonyok
körtáncával. Kísérőzenéje
friss táncdallamokból áll,
amelyek között régi szertartásdalok
éppúgy előfordulnak, mint
újabb, műzenei eredetű friss csárdások.
