Nyitótánc = örömteli, látványos esküvő
Mivel is lehetne a címben szereplõ állítást a leginkább bizonyítani? Nem mással, mint az itt látható fényképekkel, tanítványainkkal. A felvételekrõl sugárzik a boldogság és a felszabadult örömérzés. Az ifjú pár ekkor már „túl van a nehezén", az esküvõ megszervezésén, az elõkészületeken, a próbákon és a táncoktatáson. Minden párnak álma, hogy övék legyen a leglátványosabb esküvõ. Ebben a tánc, az alaphangulatot megadó nyitótánc kidolgozottsága meghatározó jelentõségû.
A
nyitótáncot hogyan, milyen
zenére, milyen tánccal lenne
legmegfelelõbb bemutatni? Kinek az egyik,
kinek a másik gondolat a fontosabb
az elõkészületek során.
Egy néhány éves kislány
már a királylányos
mesefilmek nézésével
beleképzeli magát egy csillogó,
gyönyörû ruhába, a királylány
esküvõjébe, ahol tényleg
minden róla és az ifjú
párról szól. Ez a mámorító
érzés rejtve megmarad mindaddig,
míg nem a saját esküvõjére
készül a menyasszony, ekkor
újra elõkerül.
A nyitótánc kiválasztásakor van kit a zene ritmusa vonz, s aszerint választ, s van kit a hagyományos táncok ejtenek rabul, s ezért amellett dönt.
Azon pároknál, ahol a választás nem egyszerû, mert gondolataiban mást és mást képzelt el a menyasszony és a võlegény, ott természetesen támogatásunkra lehet egy jól képzett tánctanár, s így az õ tanácsai alapján már könynyebben dönthetünk. Erre a gondolatkörre kicsit késõbb még visszatérek, felsorolva a lehetõségek tárházát, megismertetve a tánc világát. Addig is nézzük meg, ki számít képzett tánctanárnak? Hozzáértõ és felkészült akkor lehet, ha a szakképzettsége, az évek óta megszerzett tapasztalatai, az emberi tulajdonságok ismerete szerint, a mai kor igényeinek megfelelõen tanít. Ezen ismeretekhez még hozzáadódik a meglévõ humánum, a tanári adottságok, mint a türelem és a tanagyag átadásának, valamint a hatékony motiválásnak a képessége. S mind ehhez már csak magunkat, mint ifjú párt kell hozzá tennünk. Hogyan tudjuk eldönteni, hogy mit is szeretnénk tulajdonképpen igazán?! Némi elõnyt jelenthet a korábban tanult lépések sora, de a kezdõ szintrõl való elindulás közel sem jelent hátrányt. Mindenki megtanulhat táncolni, mindemellett a feltétlenül szükséges idõre egy picit oda kell figyelni. Ugyanis a rendelkezésünkre álló idõ, amely az esküvõig még hátra van, általában rövid. A tánctanulásra szánt idõszak néhány naptól, héttõl, néhány hónapig is terjedhet. Önmagunk ismerete alapján döntsük el, mikorkezdünk táncokat tanulni. Az otthoni gyakorlás is sokat segít a tananyagrögzítésben és abban, hogy a szükséges lépéstávolságunk kialakuljon, s az összeszokás minél elõbb teljesüljön.
A cél elérése a legfontosabb! Tisztában kell lenne vele, mit szeretnénk elérni a tánctudásunkkal, s hogy azt hol tudjuk használni. Erre a kérdésre választ rögtön az elsõ táncórák után meg szoktuk kapni, mert gyakorlati úton nagyon egyszerûen megfogalmazódik számunkra. Egy esküvõi felkészítés alkalmával mód nyílik arra is, hogy kipróbáljunk többféle táncot, sõt a tánctanár általában be is mutatja azt, hogy mibõl lehet választani, vagy elmondja nekünk, személyre szabottan mit ajánl elsajátítani. A tanítvány párjaink által legtöbbször választott, megkoreografált nyitótáncok sora: Bécsikeringõ, Angol keringõ, Palotás, Rumba, Tangó, Salsa, Charleston, Foxtrott, Slowfox, Csárdás, Zsidótánc. Mindig az egyéniségünkhöz, vagyis hozzánk, a helyszínhez, a ruhához, a zenéhez legmegfelelõbbet válasszuk.
Most
térnék vissza arra a kérdésre,
hogy mit is szeretnénk tulajdonképpen?
Mint tánctanár, s mint az
Esküvõi Divat Magazin szaktanácsadója,
azonnal segítek ennek a kérdésnek
a megválaszolásában.
A nyitótánc lényege:
az esküvõ lakodalmas, táncos-zenés
részének a megnyitását
szolgálja. Persze van más,
jelentõségteljes, hagyományos
megnyilvánulása is: amíg
az ifjú pár nem táncolt
együtt, addig más nem táncolhat.
A nyitótáncnak így
rendkívüli, meghatározó
szerepet ajánlatos tulajdonítani.
Az is gyakran elõfordul, hogy az ifjú
pár együtt még sohasem
táncolt, s itt a saját esküvõjükön
táncolnak elõször, ráadásul
úgy, hogy egy megkoreografált,
gyönyörû nyitótáncot
adnak elõ. A látvánnyal nem
lehet betelni, ekkor mindenkinek a szíve
hevesebben kezd dobogni.
A nyitótánc nem maradhat el, legfeljebb eltérhetünk egy picit a tradícióktól. Például: nem a võlegény táncol a menyasszonnyal, hanem az örömapa és leánya nyitja meg a mulatságot. Minden vidéknek, kulturális közösségnek meg vannak a helyi szokásaik, melyek íratlan szabályok és illik betartani. A közelmúltban hallottam egy boldog édesapától, hogy mi volt a legszebb a lányának az esküvõjén. A következõket említette, ebben a sorrendben: nyitótánc, torta, tûzijáték, a menyasszony, és az egyházi szertartás. A jól szervezett és összefogott esküvõn remélhetõleg nem is kell másra figyelnie az ifjú párnak, mint hogy élvezzék egymás, és az õket ünneplõk társaságát. Egy frappánsan összeállított, programokkal teli esküvõn senki sem fog unatkozni, egymást követik az örömmel teli látványosságok, melyeknek kiinduló- és fénypontja az ifjú pár nyitótánca lehet mindenek elõtt.
