Menyasszonyrablás - Hova tünt az ara?
Mint minden társas rendezvény, az esküvõk is akkor válnak igazán
emlékezetessé, ha a megszokott és elvárt mozzanatokon kívül valami
váratlan, izgalmas dolog is történik. De persze az emlék csak akkor ébreszt
kellemes érzést, ha pozitív izgalmakban volt részünk. Ezt a szempontot
figyelembe véve teheti tökéletessé a lakodalmat a menyasszonyrablás.
Egy esküvõ megtervezése és kivitelezése nagyon aprólékos és komoly feladat még a professzionális esküvõszervezõknek is. Van viszont egy apróság, aminek talán kevesen tulajdonítanak kellõ jelentõséget. Ez pedig nem más, mint a megfelelõ pillanatban bevetett izgalomfokozás.
"Alapjáraton" egy lakodalom a násznép számára nem egy kifejezetten adrenalinszint-növelõ esemény. Bár a szervezõknek és a ifjú pár családjának elég feszültséggel jár a rendezvény megfelelõ mederben tartása és a zökkenõmentes lebonyolítása. A násznép jó esetben ebbõl mit sem érzékel, legfeljebb elégedetten nyugtázza, hogy a lagzi szórakoztató és sokféle élvezeti igényt kielégítõ esemény. Mégis akad egy olyan réges-régi szokás, ami kifejezetten viccessé és izgalmassá teheti a lakodalmas mulatságok menetét: a menyaszonyrablás.
Ez a kedves hagyomány egész egyszerûen annyit takar, hogy a menyasszonyi tánc hevében megpróbálják ellopni az arát a võlegénytõl. Az akciót komoly szervezés szokta megelõzni mindkét oldalról. Az "ara-rablók" pontos stratégiát dolgoznak ki a sikeres lebonyolítás érdekében, a võlegény és csatlósai pedig szigorú szabályokkal próbálják levezényelni a menyasszonytáncot ezzel igyekezvén megvédeni az újdonsült férjjelöltet asszonykája elvesztésétõl. Ha az "ara-õrök" jól végzik munkájukat, nincs hosszabb izgalmi helyzet, de ha egy pillanatra is leveszik a szemüket a védett személyrõl, akkor megkezdõdik az igazi komédia. A menyasszonyt az "önjelölt banditák"-akik általában a menyasszony rokonai és barátai közül kerülnek ki- egy ismeretlen helyre viszik és kezdõdhet az egyezkedés a "váltságdíjról". Ez leginkább azért vicces, mert elõször a võlegény nem szokta komolyan venni, de ahogy telik az idõ és a mulatság folyik, egyre feszültebbé válik a légkör és egyre engedékenyebb a vesztesünk, csakhogy visszakaphassa frissen bekötött fejû "oldalbordáját". Itt aztán már megoszlanak a vélemények, hogy mi a megfelelõ ellenszolgáltatás. Csakhogy egy konkrét példát említsek, több helyen azzal találkoztam, hogy a võlegénynek óvatlanságáért büntetésül pezsgõt kell innia az ara egész nap viselt cipõjébõl.
Manapság már divatba jött az a variáció is, hogy a menyasszonyrablásnak sunyi módon elejét véve a võlegényt rabolják el, persze szintén szervezett formában és olyan idõpontban, amikor abszolúte senki sem számít rá. Ilyen "bûncselekményben" már én is részt vettem, mondanom sem kell, így - bennfentesként - még szórakoztatóbb és izgalmasabb volt, mint külsõ szemlélõként.
Summa summarum még a legjobban szervezett rendezvényeken is szükség van meglepõ és ezáltal izgalomfokozó momentumokra, hogy igazán emlékezetessé tegyék az eseményt úgy a násznép, mint ahogy az ifjú pár számára. És erre a célra sokszínûen és remekül kivitelezhetõ ötletnek bizonyul immár évtizedek, vagy talán évszázadok óta a turbékoló gerlepár egyik felének váratlan, jól szervezett eltüntetése, s csak valamilyen humoros - de semmiképpen sem kegyetlen - váltságdíj fejében való "visszaszolgáltatása".
