Lovagi esküvő a XXI. században
Írta: eskuvoimagazin.hu | 0 hozzászólás | megtekintve: 1601 |
| Magyarországon élnek még lovagok, akik a barátság és a hûség, a középkori értékek mellett tették le esküjüket. Találkozhatunk velük a Siroki várjátékokon, vagy akár Egerben. Ezen társaság lovagfõje nemrég kötött házasságot lovaghölgy kedvesével. Popróczy Attila lovag úr elmesélte nekünk nem mindennapi esküvõjének történetét.
 Hogyan zajlott a lovagi esküvõ? A történet nem ma kezdõdott, valamikor a 1970-es években alakult Budapesten a régi elsõ haditorna klub, a Mûszaki Egyetem égisze alatt, melynek jómagam is az egyik megalapítója vagyok. Innen van a régi szerelem a középkor és a lovagi kultúra iránt. Késõbb, miután Egerbe kerültem, létrehoztuk egy lovagi társaságot, az Aranykard Sárkányos lovagok társaságát, mely lovagrend Zsigmond király tiszteletére fejlõdött újjá. Mivel én ennek a lovagfõje vagyok, a kedvesem pedig lovaghölgyként szerepel a társaságban, lovagi módon akartuk az esküvõnket megülni, megünnepelni. Így történt az, hogy elhatároztuk, ekképpen adjunk meg a hagyományoknak és magunknak minden tiszteletet. Hogy történt maga az esemény? Sajnos nem teljesen úgy rendezthettük meg, ahogyan eredetileg elképzeltük. Nem sikerült vár alatt, lovakkal véghez vinnünk. Mivel Mikófalván élünk, így azon a környéken próbálkoztunk. Ott található a Bélapátfalvi apátság is, mely szent helyünk is, és csodálatos történelmi helyszín. Így például minden évben itt tartjuk az új lovag avatást is. Ide szerveztük hát esküvõnket is, melyben az Apát úr és Kanonok úr is támogatott. Az elsõ része a szertartásnak a polgári esküvõ volt, ami a házasságkötõ teremben zajlott, melyen már ott volt a násznép, a lovag barátaink, családtagjaink. Elég szûken voltunk, körülbelül 30 fõ volt jelen. Az elsõ lépés az volt, hogy mégis a szabályoknak megfelelõ polgári esküvõ legyen. Természetesen ez már egy kicsit más volt, mint a hagyományos polgári szertartás, hiszen már köszöntöttek minket a lovag társaink. A szertartáson egymásnak fogadalmat tettünk, hogy miért is történt: igazán szívbõl, becsületbõl, igazi meggondolásból házasságkötésünk. Oly szépeket mondott az anyakönyvvezetõ hölgy is, volt vers, különleges zenék, melyeket mi választottunk. Sírtunk is, örültünk is. 
Ezután a menet felment az Apátsághoz, ahol egy olyan esküvõt tudtunk tartani, amely az Apát uram segítségével jött létre. Hiszen már korábban volt házasságunk és templomi esküvõnk is, és a római katolikus vallás szerint, ugye többet templomban nem lehet esküdni. Így áthidaló megoldásként gyûrûáldást kaptunk. Erre a gyûrûáldás ceremóniára mentünk fel, ami nagyon hasonlít az esküvõhöz. Egy kicsit rövidebb, de ugyanúgy szépeket mondott Pap uram. Mi is egymás ujjára húztuk a gyûrûket, melyeket meg is áldott. Kint pedig már a többiek fogadtak. De úgy, hogy már elõ volt készítve a fehér asztal, és ott a jó egri borokkal koccintottunk az esküvõre. Utána ugyan nem lovakra, mert arra nem volt mód, de kocsikba ülve, Egerbe jöttünk. Itt Egerben egy csodálatos középkori étteremben, - ahol mi egyébként különbözõ bemutatókat is szoktunk tartani - aztán megfelelõ környezetben elkezdtük a lakodalmat. Mi történt az étteremben, mi volt a menü? Elõször is a lakodalomra lantkíséret és dicsõítõ énekek mellett vonultunk be. A lovagok csodálatosan mûködtek, a pallosokat a fejünk felé tartották, mintha egy folyóson vonultunk volna be. Ott már pompával és lanttal vártak. Leültünk a csodálatos nagy asztalokhoz. No és amit enni kaptunk! A következõ volt az esküvõi menü: Elõételként báránysült volt májjal, finom zsírocskában, finom rizs kenyérrel vöröshagymával, majd töpörtyû, persze ilyenkor a jó lovag kézzel étkezik.Így citromos vizes tégelyben mosván kezeinket partedlit tettek ránk, nehogy leegyük magunkat. Nagy saroglyákon hordták a tálakat. A tálakon sült malacot, oldalast, libasültet, pulykát, sült pisztrángot, csülköt és még sok mindent hordtak bõségesen. Ezekhez kíséretnek volt remek zöldség, aszalt gyümölcs és minden, ami szemnek és szájnak ingere. Közben jó borokat iszogattunk. Majd ezek után, hogy még ne éhezzünk, édesség következett.
 Mákos görgeteg magyarul mákos guba, hatalmas mennyiségben, majd finom túrógombóc, amit még lekísértünk almás lepénnyel. Aztán végül, hogy nehogy elfáradjunk, gyümölcsök következtek.
Miközben lakodalmi étkünket fogyasztottuk, barátaink kis bemutatóval kedveskedtek. Volt harcibalta párbaj, pallos vívás, verselés. Egy barátunk - aki lanton játszik - szerzett egy nagyon aranyos dalt pont erre az alkalomra. Dicsérte jómagunkat, a Sárkányos lovagokat, elmesélte, hogy milyen tetteket hajtottunk végre. Szóval tényleg úgy, ahogyan régen volt. Utána közös éneklések, táncok voltak. Elég sokáig tartott itt a lakodalom, melyet Mikófalván folytattunk hajnalig. Magyarországon még nem volt ilyen lovagi esküvõ ezelõtt? A másik csapatom csinált egyszer a Vajdahunyad várában, egy amerikai milliomosnak. Ott volt fehér lovas bevonulás, amire a menyasszonyt felrakták, és emellett két lovag vívott. Az mégsem volt teljesen korhû, de már megpróbálkoztak vele. A mostani esküvõben a hagyomány igazán megelevenedett. Pontosan olyan lovagi szertartást, amilyet mi rendeztünk, más még nem csinált. Mi tényleg próbáltunk a hagyományoknak megfelelõ esküvõt tartani. Valamint hadd dicsekedjek el, hogy egyike vagyok azoknak, akik állami lovagi kitüntetéssel élnek. Az országban 9 ilyen ember van. Ezt én a lovagi kultúra megteremtéséért, a hagyomány õrzéséért, ápolásáért kaptam. Hivatalból bárhova írhatom, hogy lovag. Lovagként a fiataloknak mit üzenne? Azt veszem észre, hogy - hál istennek - egyre nagyobb az érdeklõdés a régi korok iránt. Van érdeklõdés, de sokan bátortalanok és úgy érzem, hogy nem mindig a jó úton járnak. Sokaknak a virtuskodás az elsõdleges. Holott azt kellene nézni, amit az eleink emberileg tettek. Ezt kellene követniük, egy kicsit visszamenni az idõben. Amire büszkék lehetünk, arra legyenek büszkék õk is. Ezt üzenem, hogy legyenek büszkék eleinkre.
|
