Esküvő a felkelő nap országában
Még a hagyományokhoz a lenyûgözõ technikai fejlõdés dacára is ragaszkodó japánok számára is vesztettek az esküvõi szokások valamelyest történelmi örökségükbõl. A mai fiatalok már gyakrabban preferálják az amerikai filmekben látott úgynevezett fehérruhás esküvõt a hagyományos szertartással szemben.
A kisvárosokban, illetve a nagyvárosok
hagyományörzõ negyedeiben viszont
még ma is láthatunk klasszikus
esküvõket. Ám félreértés
ne essék, Japánban nincs igazán
nagy felhajtás az esküvõ körül.
A hagyományos japán esküvõt
a Shrine szentély elõtt tartják,
ma már modern formában.
A
színeknek és a számoknak
viszont az esküvõkön máig
nagy jelentõségük van. Az ekkor
viselt kimonó színe hagyományosan
a fehér és a fekete. A számok
tekintetében, a japánok õsidõk
óta szerencsésnek tartják
a nyolcast, így esküvõkor is
ilyen számú virágot
illik adni. Noha alaphelyzetben a páros
számokat szerencsétlennek
tartják - mivel elválást
jelentenek - divatba jött az
esküvõkön a kettes is, mely a
párt jelenti.
A pár kétféle lehet: szerelembõl vagy érdekek miatt házasodó. Utóbbi eset tulajdonképp cask az európai ember számára meghökkentõ, ugyanis a japán lányokat még mindig abban a szellemben nevelik, hogy legyenek türelmesek, idõvel megtanulják szeretni a férjüket. A válás relatíve ma is ritkaságszámba megy. Ennek nem csupán anyagi okai vannak, hiszen a férjezett japán nõk túlnyomó része nem dolgozik, anyagi függõségben él. Továbbá lényegesek a még most is meglévõ társadalmi elõítéletek is. A hagyományoknak megfelelõen végsõkig megkoreografált találkozókon ismerkednek meg a családok egymással.
A szimpátia, s a pár egymásra találása után kerülhet csak sor a házasságkötésre.
A japán menyasszony különleges
kimonója mellé egy gondosan
megmunkált fejdíszt is visel.
Ezen kívül más díszekkel
is ékesítik a hölgyek
haját, ezek a jó szerencsét
hivatottak a fiatalokhoz csalogatni. A menyasszony
tetõtõl talpig szûzies fehérre van
"festve", ezzel is érintetlen
voltát szimbolizálja az istenek
elõtt. A võlegény a tradicionális
fekete kimonót ölti magára
az esküvõi ceremónia idejére.
A szertartás legfontosabb részeként
az ifjú pár felhörpint
egy pohár, az alkalomra készült
rizsbort, amit szerelemborként is
emlegetnek. Ez jelenti a házasság
kötelékét és a
két személy újonnan
létrejött egységét.
A bort három szakaszban fogyasztják.
Elõször saját poharukból
isznak a házasulandók, majd
a folyamatot még kétszer megismétlik
egyre nagyobb méretû serlegekkel.
Ez maga szertartás, melynek utolsó
részében a pár egy
belsõ szentélybe lép, ahol
egy örökzöld fa ágát,
a tartós házasság jelképét
helyezik az oltárra.
A meghívottak általában goshugi-t ajándékoznak a jegyeseknek, ami általában kisebb-nagyobb pénzajándék, ünnepi csomagolásban átnyújtva. A pénzajándék borítékát máig piros-fehér szalaggal illik átkötni, azonban már elõfordul az ezüst-arany illetve a piros-arany kombináció is, melynek nincs külön jelentése - mindössze szépen néz ki.
A modern japán társadalomban a házasságkötések mintegy kétharmada szerelmi házasság. Az ideálisnak tartott korkülönbség három év a férfi javára. De témánkban talán a legérdekesebb mégis a japán nyelv egy kínai eredetû mondása, ami szerint a három legjobb dolog a világon: a kínai konyha, az európai lakás, és a japán feleség. Az elsõ kettõvel talán még lehetne vitatkozni, de a harmadik kijelentéssel már igen nehéz. A japán feleség kedves, szófogadó, engedelmes, megbocsátó, nem féltékenykedik. Ilyennek nevelték õket, így tudtak megfelelni a japán társadalmi elvárásoknak.
Hogy ez mennyire tekinthetõ "egészségesnek" egy európai szemlélõ számára? Ki tudja?! Egy azonban bizonyos. Ha egy európai nõnek nem is tetszik a dolog, egy európai férfinak már nagyon is valószínû, hogy igen!
