Ahány ház, annyi szokás
Ki ne látott volna már olyan amerikai filmet, melyben a menyasszonyt elárasztják mindenféle kiegészítõvel. Kap valami újat, valami régit, valamit kölcsön és valami kéket. Ez a szokás nagy múltra tekint vissza, eredetileg Angliából származik. De mit is szimbolizál?
Az
"új" viselése
a szerencsés jövõ és
a sikeres élet jelképe, egy
új élet kezdete. Az új
általában maga a menyasszonyi
ruha vagy a fehérnemû.
A "régi" lehet egy családi ékszer, az anya vagy a nagymama régi fátyla. Ez jelenti a családdal való szoros kapcsolatot, egyfajta „új idõszámítás elõtti" támaszt.
A kölcsönkapott tárgy bármi lehet. Leginkább a családhoz, a barátokhoz fûzõdõ kapcsolat jelképe. De tökéletesen megfelel erre a "célra" a kölcsönzött menyasszonyi ruha is, ám akkor valami új "új" után kell nézni.
Végül a kék. Ez a szín õsidõk óta a hûség és a tisztaság jelképe. Lehet harisnyakötõ, esetleg egy szalag az alsószoknyára tûzve, vagy egy kék színû virág a hajban.
Kis hazánkban is õrzik ezt a hagyományt, de nekünk is megvannak a saját babonáink. Nálunk az elõbbiekhez hozzátartozik az érme, a pénzdarab, amit a menyasszonyi cipõ rejt. Természetesen ez a gazdagságot hívatott szolgálni, elhozni a friss házasok életébe.
Ezen kívül rengeteg hagyomány él még hazánkban. Szinte faluról falura haladva más és más babonával találkozunk. Talán nem is lehet mindet összegyûjteni.
Íme azért néhány: A májusfa, melyet szerelmes ifjak titokban állítanak a kiszemelt lány kapuja elé, s egy ruhát akasztanak rá. Ez a leánykérés egy módja, az eljegyzés elõszobája. Hisz, ha másnap a leány abban a ruhában jelenik meg, az azt jelenti, hogy a fiú immár võlegény, ellenkezõ esetben azonban egy kikosarazott férfi. Ez még ma is élõ hagyomány fõleg a falvakban.
Vagy
amikor a kisgyermekek az oltárhoz
vezetõ útra virágot szórnak,
hogy a házasság rögös
útját elegyengessék,
és hogy bõ gyermekáldás
legyen. A virágszórás
a termékenységet jelképezi.
A menyasszony elrablásához fûzõdõ babonát régen nagyon komolyan vették, hiszen ha a szertartás alatt sikerült elrabolni a menyasszonyt, a võlegény nem érdemelte meg, hogy feleségül vegye. Ma ez már csak egy jó poénnak, kalandnak számít.
Persze ne feledkezzünk meg a võfélyrõl, a koszorúslányokról, na és a szertartásról, a családról és barátokról, akik mind-mind örök élményt adnak a boldog ifjú párnak, felejthetetlenné téve életük egyik legszebb napját.
