A nap idézete
"Hogyha szeretsz, add a kezed És ne kérdezd, hogy ki vezetÉs ne kérdezd, hová megyünk,Csak az kívánd, hogy együtt legyünk."
Love story
"Hogyha szeretsz, add a kezed És ne kérdezd, hogy ki vezetÉs ne kérdezd, hová megyünk,Csak az kívánd, hogy együtt legyünk."
Kedvencekhez adom Minden pár álmodozik a saját esküvőjéről. Van aki modernebb, van aki hagyományosabb és van aki középkori hangulatú esküvőt képzel el magának. Orbánhegyi Adrienn és Demeter József megszervezték a maguk mesebeli esküvőjét. Egy hamisítatlan, ízig-vérig középkori esküvőn mondták ki a boldogító igent, melynek részleteit megosztották velünk.
Úgy voltunk vele, hogy egy esküvő az két emberről szól, nem csak a menyasszonyról vagy csak a vőlegényről. És ott van még a szőke herceg fehér lovon eset is. Hát szőkének szőke nem vagyok, de a ló az megvolt. Egyszóval, szerettünk volna valami igazán emlékezeteset alkotni, nem csak a magunk, hanem az egész násznép számára. Maga a korszak választás az egyrészt fakadt a lovagkor szeretetéből, másrészt abból, hogy Adrienn nagyon szereti ennek a korszaknak a ruháit, díszeit.
Nem. A lánykérés, az egyik nyaralásunk alkalmával a naplementés tengerparton történt. Természetesen erre csak az után kerülhetett sor, hogy engedélyt kértem a párom édesapjától a hagyomány szerint.
11 hónappal kezdtünk előtte bele, mert egy ilyen esküvő megszervezéséhez igen sok időre van szükség. Kezdve azzal, hogy a páncél kézi kovácsolása 8-9 hónap volt, a menyasszonyi ruha elkészítése 3. Továbbá egy ilyen esküvőhöz speciális helyszínek is kellenek, amit jó előre le kell foglalni, ha igazán jót szeretnénk, nem beszélve a minőségi szolgáltatókról.
A korszak felidézéséhez nagyon sok kiegészítőre van/volt szükség. Ezek döntő többsége olyan, amit nem lehet beszerezni a sarki boltban, ezeket sajnos le kell gyártatni. A korszakot idéző kézművesek köre is egyre szűkül. Nem sok olyan varrónő van, aki stílusában korhűt tud alkotni, és akkor még nem is beszéltünk cipészről, ötvösről, kovácsról és megannyi kézműves szakmáról, amelyek képviselői mind hozzátettek ehhez a felejthetetlen élményhez valamit.
A szertartás helyszínében, az étteremben, de legfőképp az öltözékekben. Ezen felül bármit korhűvé lehet varázsolni, amit csak szeretnénk.
Igen sokkal nehezebb volt megszervezni. Itt is rengeteg apróság van, mint egy hagyományos esküvőnél amire oda kell figyelni, viszont ezeknek az apróságoknak a beszerzése elintézése sokkal körülményesebb, nehezebb.
Páncélkovács keresése, esküvői helyszín választás, ruhaanyag beszerzés, szolgáltatók kiválasztása.
A szolgáltató hozzáállása volt az elsődleges szempont, mivel több helyszínt megnéztünk és sok helyre inkább az anyagi lehúzás volt a jellemző mintsem az, hogy korrektül készséggel álljanak hozzánk, és ahhoz amit véghez akarunk vinni.
Ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom, így mindenképpen a minőség volt a döntő. Internetes bemutatkozó oldaluk, galériájuk, referenciák voltak a mérvadóak.
Gyakorlatilag ezek mind. A dekoráció, az étteremválasztás, a polgári szertartás helyszíne, a mi ruhánk, az ékszereink, és az egész násznép ruhája. Az ételek tálalása, a sült malac és a többi étel, de volt ott középkori zenekar, lantzenész, lovász, és megannyi apróság, amik egyenként nem tűnnek nagy dolognak, viszont az összhatás érdekében elengedhetetlenek.
A párom ruháját, Cseh Margit a párom édesanyja készítette, aki szerencsénkre a korhű ruhák elkészítésében is járatos. Ami engem illet, az én öltözetemet Pádár Gyula páncélkovács keze munkája dicséri.
Ez egy nagyon jó kérdés. Bárkit megkérdeztünk mindenki mást talált a legszebbnek. Volt aki a naplementés középkori bástya tetejére szervezett szertartást tartotta annak. Mások a lóháton, menyasszonyhoz érkező vőlegényt. Megint mások a tűzijátékot, vagy épp a várat formázó esküvői torta bemutatását. Az én személyes kedvencem a lovas, középkori zenekaros lánykikérés volt.
Rendesen megtanulnánk egy reneszánsz táncot, nyitótáncnak. Erre sajnos már nem jutott időnk.
"Hogyha szeretsz, add a kezed És ne kérdezd, hogy ki vezetÉs ne kérdezd, hová megyünk,Csak az kívánd, hogy együtt legyünk."