Esküvői
trendek

2018
tovább »

Nemaradj le
rólunk!

Iratkozz fell hírlevelünkre a legújabb trendekért, cikkekért, hasznos tudnivalókért.

A nap
képe

Városi elegancia
Még több nap képe »

A nap idézete


" Akit párodul melléd rendelt az ég, Becsüld meg, szorítsd meg kezét,És ha minden álmod valósággá válik,Akkor se feledd, légy hű mindhalálig."


Madách

Boszorkák ide! 32 esküvői babona

Oszd meg a cikket: Válassz

Lehet, hogy azt állítod, téged aztán semmilyen népi babona nem hat meg, de őszintén: még sohasem torpantál meg, mikor fekete macska keresztezte utadat?

Az esküvői ceremóniát és hercehurcákat is rengeteg hiedelem övezi, ezek viszont már olyannyira beleolvadtak mindennapi életünkbe, hogy még az ízig-vérig földhöz ragadt okosok sem tudják őket kiküszöbölni. Az esküvői ceremónia bizonyos mozzanatainak alapját általában a régi idők babonái képezik, és a házasulandó pár többnyire szorgalmasan követi is a forgatókönyvet, akár hisznek a babonákban, akár nem.

 

A menyasszonyi ruha nem véletlenül fehér színű! A hagyomány az ókorból eredeztethető, a fehér szín a lány tisztaságát, érintetlenségét jelképezte. Igaz ma már akadnak olyan menyasszonyok, akik más színt választanak, de legtöbben még mindig ragaszkodnak az elegáns, fehér viselethez, bár általában már nem a dolog szimbolikája miatt.

 

Az is ritka manapság, hogy valaki saját maga varrja meg a ruhát, amelyet majd élete legemlékezetesebb napján visel. Ennek oka valószínűleg nem az, hogy ez a rendkívül időigényes tevékenység a hiedelmek szerint szomorúságot és bánatot hoz, sőt mi több, a menyasszony annyi könnycseppet fog elhullatni, amennyi öltéssel a ruhadarabot készítette. A XXI. századi modern nők tényleg sokat bosszankodnának és talán néha-néha még sírásra is adnák a fejüket, ha maguknak kellene elkészíteniük ruhájukat a nagy alkalomra, de a hiedelmeknek ebben nincs sok szerepe.

 

A vékonyka fátyol igen jelentős szerepet tölt be a menyasszony boldogulását illetően. Először is akkora ereje van, hogy képes megvédeni a nőt a gonosz szellemektől és a szemmel veréstől – legalábbis a germán hiedelem szerint. Ezen kívül még a lány ártatlanságát is jelképezi, és bukásra ítélheti házasságát, ha az esküvő előtt a hajára helyezi. Ha netán valaki más kezébe kerülne a mágikus fátyol, és az illető bátorkodna azt felpróbálni, ő fogja majd elcsábítani a naiv vőlegényt. A fátylat egyedül az édesapa tűzheti a lány hajába és csak a vőlegény hajthatja fel, amikor is a nő a férfi oltalmába kerül és biztonságban tudhatja magát.

 

Mikor menyasszonyi cipőbe az esküvő előtt pénzérmét helyeznek, lehet, hogy kényelmetlen perceket okoznak az arának, de megéri a kellemetlenséget, mert állítólag így lehet biztosítani a hosszantartó anyagi jólétet. A cipő talpára alkoholos filctollal (az eszköz nyilván új színt visz a régi szokásba) rá kell írni a hajadon barátnők nevét, mert az lesz a következő menyasszony, akinek a neve még a lagzi után is kivehető az elnyűtt cipőtalpon.

 

A rozmaring a házastársak egymáshoz való örök hűségét szimbolizálja. Az esküvőn a virágot mindketten viselik, a menyasszony koszorújában, a vőlegény pedig zakójára tűzve, hogy soha ne tévedjenek rossz útra a hosszú házas évek során.

 

 

A menyasszony csokra a boldogságot szimbolizálja. A csokrot a vőlegény rendeli meg választottja számára, és mivel kettőjük boldogságáról van szó, ő is kitűz ruhájára egy szálat. Miután egybekeltek a szerelmesek, a menyasszony hátat fordít a vendégseregnek és eldobja a csokrot. Ilyenkor következik a hajadon lányok pankrációja, ugyanis az készülhet a következő esküvőre, aki megkaparintja a csokrot.

 

A fiatalemberek hasonló helyzetbe kerülnek, amikor a harisnyakötő megszerzéséért folyik a küzdelem: A ceremónia után a vőlegény a násznép szeme láttára veszi le élete választottjának harisnyakötőjét, majd a férfiak közé dobja. Az lesz a következő vőlegény, aki elég ügyes ahhoz, hogy az apró ruhadarabot elkapja.

 

Az angolszász hagyományok szerint kötelező az esküvő alkalmával valami régi, új, kék és kölcsönbe kapott ruhadarab viselete. A „régi” egyértelműen a boldog hajadon éveket szimbolizálja, az „új” pedig azt, hogy az egybekelést követően egy új szakasz veszi kezdetét a lány életében. A „kék” (általában harisnyakötő) a menyasszony örök hűségének jelképe. A kölcsön kapott szerzemény pedig a szerelmet szimbolizálja.

 

A koszorúslányokat illetően igen eltérőek a hiedelmek. Az egyik verzió szerint, ha sok szép lány veszi körül a menyasszonyt, a gonosz szellemek megtévednek, és nem ismerik fel a szóban forgó hölgyet. A lányok funkciója többek között az, hogy elsőként lépjenek a templomba és onnan is kiűzzék a menyasszonyra leselkedő démonokat. Sokan hittek abban, hogy a környékbeli lányoknak az esküvőn lehetőségük nyílik arra, hogy a közeljövőben ők is elkeljenek, az egyforma ruha viseletére pedig azért volt szükség, hogy egyenlő esélyekkel induljanak. A ruhák gondos kiválasztása két kávézgatás közepette és a koszorúslány szereppel járó együttes készülődés, szépítkezés, mindenképp új színt visz a legjobb barátnők életébe.

 

A gyűrű bezáruló kör formája végett a körforgást, az állandóan megújuló életet jelképezi. A jegygyűrű ezen kívül eredetileg az ellenségekkel és a rossz szellemekkel szemben nyújtott védelmet. Balszerencsét hozhat, ha a jegygyűrű lekerül ujjadról, másnak felpróbálnia pedig egyenesen tilos.

 

Már az ókoriak is jelentőséget tulajdonítottak az esküvői tortának, amit akkoriban a menyasszony fején törtek össze, és ez a mozzanat a termékenységet hivatott szimbolizálni. A hiedelmek szerint, minél díszesebb és nagyobb a tora, annál több gyermekkel kell számolnia a friss házaspárnak. Menyasszony és vőlegény – összetartozásukat és egységüket jelképezve – együtt vágja fel a tortát, és az lesz a házban az úr, akinek a keze feljebb van a szeletelés közben. Ha a szerelmesek egymást is megetetik az édes falatokkal, épp olyan édesek és boldogok lesznek házas éveik is.

 

A szinglik sem maradhatnak ki a jóból, csak haza kell vinniük egy darabot a tortából, mert párnájuk alá kell helyezve az éjszaka során meg fogják álmodni jövőbeli férjüket.

 

Az ifjú házasoknak a torta mellett valamelyest kellemetlenebb falatokkal is meg kell birkózniuk, annak érdekében, hogy a későbbiekben soha ne kelljen ínséges időket átvészelniük, viszont a házas élet sójából se legyen hiányuk. Azzal, hogy mindketten esznek egy-egy falatot a kenyérből és a sóból elfogadják, hogy ezentúl osztozniuk kell egymással mindenben, jóban, rosszban egyaránt.

 

 

A zsidó hagyományokat követve az esküvő után a vőlegény a jobb lábával darabjaira zúz egy földre helyezett üvegpoharat, ezzel emlékezik meg Jeruzsálem elfoglalásáról, a jeruzsálemi templom lerombolásáról és kifosztásáról, és a zsidóság sanyarú helyzetéről. A hiedelmek szerint, a házasság addig lesz gondtalan, amíg az összetört pohár a szilánkokból ismét össze nem áll.

 

A germánok úgy tartották, hogy cserepet vagy porcelánt törni legalább olyan fontos, mint üvegpoharat. A törékeny tárgyakat a menyasszonynak és a vőlegénynek kell a lehető legnagyobb csörömpöléssel megsemmisítenie, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és bebiztosítsák házas életük zavartalan, boldog jövőjét. A rossz szellemek megijednek a kellemetlen zajtól – a násznéppel egyetemben. Az összetört darabokat a nagy törés-zúzás után az ifjú párnak együtt kell feltakarítania, ezzel jelezve, hogy minden helyzetben összetartoznak és számíthatnak egymásra.

 

A főleg Amerikában jellemző autókra kötött üdítős-, sörös – és konzervdobozok szintén füleket nem kímélő zajt csapnak és a megátalkodott démonok mindenkori elijesztésére szolgálnak.

 

A koszorúslányok rózsaszirommal szórják tele az oltárhoz vezető utat, hogy elegyengessék a házas lét viharos, göröngyös útjait. A rózsaszirmok a termékenységet is szimbolizálják.

 

Az Ázsiából eredő ősi hagyományokat követve a násznép egy nagy adag rizst zúdít az újdonsült házasok fejére a ceremónia után. A rizsszórás szintén a termékenység jelképe, ezen kívül a jólétet és a gazdagságot is szimbolizálja.

 

Igen érdekes és manapság kevesek által követett szokás fatörzzsel eltorlaszolni a templomhoz vezető utat. A fát elvileg a templomba tartó szerelmes fiataloknak kell elfűrészelni – a szokás azt szimbolizálja, hogy a pár a későbbiekben is sikeresen leküzd minden akadályt.

 

A menyecsketánc alkalmával a friss házasok új, közös életének jelképes anyagi támogatása veszi kezdetét. Amikor éjfelet üt az óra, a vőfély egy fakanállal kongatni kezd egy fazekat, és fennhangon kiabálja, hogy a menyasszony eladó, vagyis szabad a tánc. Kötelező jelleggel minden férfinak, aki a menyasszonnyal kíván táncolni, pénzt kell dobnia egy kalapba, ami a későbbiekben természetesen a fiatalok kezébe kerül. Ha elfogytak a jelentkezők, a vőlegény következik, aki egész pénztárcáját a kalapba dobja, majd felkapja újdonsült asszonyát és elszalad vele.

 

A menyasszony rablás során a násznép egy vállalkozó szellemű tagja fogja a nőt – vagyis menyasszonyt – és viszi, például, egy közeli kis kocsmába. A jövendőbeli férj feladata megtalálni élete választottját, és igyekeznie kell, mert ha nem jár sikerrel, sajnos nem érdemes arra, hogy a rabul ejtett hölggyel élje le életét.

 

Bevált és még a mai fiatalok körében is elfogadott szokás menyasszonyt, még ha kicsit túlsúlyos is, ölbe kapni és átemelni az új, illetve még törlesztésre váró lakás küszöbén. Ez a hősies tett a hiedelmek szerint azért fontos, mert a fiatal házasok ezzel tudják becsapni a küszöb alatt lapuló gonosz démonokat, akik csak arra várnak, hogy megátkozzák a szerelmesek új, közös életét. Ha a leány lába nem érinti a földet, a szellemek megtévednek, és azt hiszik, hogy csak egy személy lépett a házba. A vőlegény ezzel a gesztussal védi meg kedvesét és házasságuk törékeny jövőjét.

 

Tradíció ide vagy oda, vannak szokások, melyek betartása csak és kizárólag kellemetlenségekkel jár, ilyen például, a lakás feldúlása. Az igen értelmetlennek tűnő hagyomány lényege abban áll, hogy az esküvő után meghívott vendégek hatalmas rendetlenséget csinálnak a lakásban és barikádokat állítanak fel. Az újdonsült férj és feleség feladata visszaállítani az eredeti állapotokat, ezzel jelképezve, hogy az élet minden megpróbáltatását együtt, közös erővel fogják majd megoldani.

 

Annak érdekében, hogy a szerelmeseket fiú gyermekkel áldja meg az ég, a menyasszony ölébe a lagzi alatt egy kisfiút ültetnek. A kínaiak még a nászágyba is befektetik a gyermeket, hogy garantált legyen a siker.

A templomból távozó házaspár előtt a násznép sorfalat képez, hogy ezzel megnehezítse a zökkenőmentes továbbjutást. A fiatalok a sorfal áttörésével mutatják, hogy szándékukban áll a későbbiekben együtt legyőzni a felmerülő akadályokat.

 

Az oroszok azt vallják, hogy ha egy férfi és egy nő májusban kelnek egybe, házasságuk boldogtalan lesz. Jó ember nem házasodik májusban – tartja az általuk jól ismert mondás. A májusban történő bármiféle kezdeményezések eleve bukásra vannak ítélve. A hiedelem abból fakadhat, hogy „május” szó orosz hangzása nagyon hasonlít a „mayatsa” szóéhoz, melynek jelentése ínség, szenvedés. Egy akácillatú, májusi esküvő pedig igazán álomba illő lehet, de természetesen csak azoknak, akik nem hisznek az orosz babonában.

 

Állítólag nem csak az hoz balszerencsét, ha a vőlegény idő előtt meglátja menyasszonyát a ceremónia alatt viselendő ruhában, hanem már az is, ha a menyasszony teljes esküvői öltözékben megpillantja saját magát egy tükörben. Ezen okból kifolyólag, mielőtt a tükörbe nézne, ajánlatos levennie egy ruhadarabot, vagy valamelyik esküvői kiegészítőt.

 

A babonás menyasszonyok feltétlenül tartsanak maguknál a nagy napon egy kis sót a zsebben, vagy a táskában, hogy kiküszöböljenek minden fajta balszerencsét.

 

Az előbbiekben említett célt szolgálja az is, ha a vőlegény egy miniatűr szerencsepatkót hordoz magával.

 

Boldog, gondtalan házas életről árulkodik, ha a házasságkötés napján hét ágra süt a Nap, ha a pár szivárványt lát, fekete macskát, vagy éppen egy kéményseprőbe ütközik.

 

Problémás házas életnek néznek elébe azok a szerelmesek, akik a jeles napon malacot, nyulat, gyíkot, vagy felnyitott sírt pillantanak meg.

 

Utódlás szempontjából nem lesz gyümölcsöző a szerelmesek házassága, ha a ceremónia napján véletlenül egy apáca vagy egy magányos pap keresztezné útjukat.

 

A felsorolt hiedelmek és hagyományok egy része igen értelmetlennek, különösnek, vagy furcsának tűnhet a XXI. századi házasodók előtt. Egy-egy rég feledésbe merült szokás felelevenítése pedig akár még fel is dobhatja is a násznép néha közönyös, feszengős hangulatát, és bizonyosan a párnak is – ha lehet – még emlékezetesebbé teszi a nagy eseményt.

 

Forrás: Nászéjszaka.hu

Képek: pinterest.com