"Ígérd meg azt, hogy kezedKezemből vissza nem veszed,S hogy szeretni fogsz akkor is,Mikor már én is vén leszek."
Az esküvő a Nagy Nap egy nő életében, sokan úgy gondolják, hogy már ekkor eldől, hogy milyen lesz a házasság, a tökéletesség elérése érdekében számtalan babonát kitaláltak az asszonyok. Ma már csak kevés helyen ügyelnek erre, de korábban nagy jelentőséget tulajdonítottak minden apróságnak, ami az esküvő napján történt. Íme egy csokorba szedve a teljesség igénye nélkül.
A legénybúcsú alapja is babona, régen a vőlegény és barátai edények és kanalak összeütésével nagy zajt csaptak, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Ez ma már nem szokás, a vőlegény együtt bulizik a barátaival, még egyszer “utoljára” kitombolja magát.
A nemek közötti esélyegyenlőség elvén a menyasszonyok úgy gondolták, hogy ez nekik is jár, ezért mára kialakult a leánybúcsú is, amire illik meghívni a koszorúslányokat és a vőlegény lánytestvéreit is.
Ezeket a menyasszonynak kell viselnie az esküvőjén. A új dolog viselete a szerencsés jövő és sikeres élet jelképe, ez általában maga a ruha. A régi a menyasszony és családja közti szoros kapcsolatot jelenti, ezért ideális választás egy antik családi ékszer. A kölcsön kapott dolog a barátságot szimbolizálja, erre úgy kell vigyázni, mint a kölcsönkapott tárgyakra. A kék a tisztaság, az ártatlanság jelképe, lehet kék harisnyakötő, szalag, esetleg kék színű virág.
A menyasszony nem segédkezhet az esküvői ruhája elkészítésében, mert szomorúságot és bánatot hozhat. Ha a menyasszony maga varrja esküvői ruháját, annyi könnyet hullat majd, ahány öltéssel a ruhája készült. Ha egy hajadon varrónő ejti az első öltést a menyasszonyi ruhán, akkor egy éven belül maga is férjhez fog menni. Íratlan törvény, hogy az esküvő előtt a vőlegénynek tilos a párját a menyasszonyi ruhában látni, mert szerencsétlenséget okoz.
A menyasszony gazdagságot hozva lépdel a házasságba. Nem fontos ezüst érme (mert már nem vernek ezüstpénzeket), bármilyen pénzdarab megteszi.
A menyasszonynak nem szabad gyöngyöt, gyöngysort viselnie az esküvőn, mert a gyöngy a könnyeket szimbolizálja, a sok sírást a házasság alatt. Ha esküvőre menetkor esik az eső, a menyasszony sokat fog sírni még életében.
Ha a gyűrű felhúzásakor megakad a gyűrű a menyasszony ujján, akkor ő lesz a főnök a családban, ezért a ravaszabb menyasszonyok kicsit behajlítják az ujjukat, hogy rásegítsenek erre.
A rozmaring a pár egymás iránti hűségét jelképezi. A hagyomány szerint a menyasszonynak a koszorújába fonják, a vőlegénynek pedig a kabátja hajtókájába tűzik.
A esküvő alatt, akinek az oldalán lévő gyertya lángja magasabban ég, túléli a másikat.
Ez a szokás minden területen más és más. A hiedelem szerint a gonosz szellemek félnek minden hangos zajtól, Európában pohártöréssel tartják távol az árnyakat. Egyes helyeken pénzzel teli cserépedényt törnek össze, s a vendégek széttáncolják az összetört cserepet, az ifjú pár pedig összesöpri a pénzt. Máshol az a szokás, hogy az összetört poharat együtt takarítja fel a menyasszony és a vőlegény, így tanúsítva együttműködésüket, egymás segítését.
Amerikában a friss házasok autójára üres konzervdobozokat erősítenek, amik nagy zajt csapnak, ezzel elijesztik az ártó szellemeket, és a szegénységet akarják elűzni.
Az oltárhoz vezető utat a koszorúslányok rózsaszirommal hintik tele, a ceremónia után az ifjú párra pedig rizst vagy lencsét szórnak – mindkét szokás a termékenységet jelképezi.
A templomból kifelé tartó házaspárnak a jelenlévők sorfala között kell végigvonulnia, akik ezt megpróbálják akadályozni. A házasság folyamán felmerülő akadályok közös erővel való legyőzését jelenti.
Mielőtt az ifjú pár elindulna a templomból, a rokongyerekek az útjukba szalagokat feszítenek ki, és csak akkor adnak szabad utat, ha cukorkát vagy aprópénzt kapnak.
Az esküvői vacsora alatt a menyasszony ölébe egy kisfiút ültetnek, hogy a születendő gyermekek között mindenképpen legyen fiú (lehetőleg elsőszülött), aki a család nevét továbbviszi.
Eredetileg a koszorúslányok feladata az volt, hogy díszes ruhájukban megtévesszék azokat, akik az arát el akarták rabolni. Egy másik változat szerint koszorúslányok csak helyi hajadonok lehettek, akik a menyasszony előtt felvonulva lehetőséget kaptak arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek – és így férjet találjanak. Azért viseltek egyforma ruhát, hogy mindegyikük egyenlő eséllyel indulhasson.
Az örömanya leveszi lánya fejéről a fátylat, és egy lányok alkotta körbe viszi, ahol a lánya annak a fejére teszi a fátylat, aki szerinte a leghamarabb fog férjhez menni.
A tortát közösen kell felvágniuk, és akinek a keze eközben felül van, az fogja a viselni a házasságban a nadrágot. Ha az ara és az ifjú férj megetetik egymást egy-egy falat tortával, az garancia az édes házasévekre.
Régen ha a szertartás alatt sikerült elrabolni a menyasszonyt, akkor a vőlegény nem érdemelte meg hogy feleségül vegye. Ma már csak jó tréfa, az elrabló elviszi a menyasszonyt egy rövid időre, pl. egy kisvendéglőbe vagy szórakozóhelyre. Addig a vőlegénynek vigyáznia kell a csokorra, mert ha az is elveszti, az elrablás során felmerülő költségeket neki kell állnia, de ha megőrzi, akkor a rabló fizeti a cehet.
A násznép egyik tagja egy óvatlan pillanatban ellopja a menyasszony cipőjét. Elárverezik, és a férj csak úgy válthatja ki a cipőt, ha pezsgőt iszik belőle. Így természetesen megkapja az árverésen összegyűlt pénzt is.
Csokor jelentése a boldogság. Fontos, hogy mindkettőjük viseljen belőle, ezért alakult ki a férfiak virág-kitűző viselete. Általában két csokrot szoktak készíttetni. Ha az ifjú pár valamelyik felmenője az esküvőt már nem élhette meg, a menyasszonyi csokrot az esküvőt követő napon a sírra szokták helyezni, az elhunyt így legalább lélekben jelen van.
Egybekelt a pár, megérkezett a boldogság, már nincs szükség a csokorra, így másoknak is megadatik a boldogság elérése. Így alakult ki a csokoreldobás szokása, mely hazánkban is egyre több esküvőn van jelen. A menyasszony az esküvői szertartás végén hátat fordít a násznép hajadon lányainak, és hátradobja a csokrát. Aki elkapja, az lesz a következő, aki férjhez megy a társaságból.
A csokordobás férfi megfelelője. Az ifjú férj hátrahajítja az ara harisnyakötőjét a még nőtlen fiúknak. Közülük a szerencsés nyertes nősül meg legközelebb.
Éjfélkor a vőfély kikiáltja, hogy “Eladó a menyasszony!”. A vendégek sorban megtáncoltatják a menyasszonyt, és a táncért pénzt dobnak egy fazékba. Utolsóként a férj következik, ő általában a pénztárcáját dobja bele, majd felkapja a pénzesbödönt és a feleségét, és együtt elszaladnak.
A vendégek belopóznak a házaspár közös lakásába, és rendetlenséget csinálnak, hogy a szerelmesek ne feledkezzen meg a házasság nehézségeiről.
Az új közös lakásban mindig legyen só és kenyér, hogy soha ne kelljen nélkülözniük. Régen a kenyér a legfontosabb élelem volt, a só pedig drága ajándék. Ma a jólétet jelképezi.
Mikor az ifjú pár először lépi át házasként közös otthonuk küszöbét, akkor a férj ölben viszi át feleségét a küszöbön. Ezzel megvédi feleségét a gonosz szellemektől, amelyek a küszöb alatt bújnak meg.