A nap idézete
"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."
Goethe
"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."
Kedvencekhez adom A házasságkötés sokrétű feladatainak végrehajtásában a jegyesek általában segítségre szorultak. Az esküvő szokásköre miatt nem csak családi, hanem a baráti közösség támogatására is szükség lehet, mindenkinek megvan a tiszte, és ennek megfelelően a saját feladata. De mi is a dolga például a násznagynak? Az esküvő és a lakodalom “szereplőinek” feladatait tekinthetjük át cikkünkben.
Ma már természetesen az ifjú pár az esküvő legfontosabb alakja, de a század elején még maguk az érdekeltek sem saját nevükben cselekedtek, hanem ők is tisztségek viselőivé váltak. Így a házasságra lépők: a menyasszony – Erdélyben hazai leányasszony – s a vőlegény, akiknek egyetlen spontán megnyilvánulásra sem adott alkalmat a szokáskör. Ellenkezőleg: megszabta ünnepélyes és visszafogott magatartásukat. Különösen érvényes volt ez a menyasszonyra, aki csak végrehajtotta – mint egy bábu – azt, amit a tisztségviselők végeztettek vele, még vidámnak sem illett lennie. A vőlegényt ennél valamivel több aktivitás jellemezhette, de lényegében őt is a tisztségviselők mozgatták.
Szüleik, az örömanya és örömapa – vagy ahogy néhol megkülönböztették a menyasszony szüleit: búsapa, búsanya – gyakorlati feladataik végzése mellett a szertartásos cselekmények során őket is a tisztségviselők irányították.
Ilyen hivatalos személy volt a vőfély. Eredeti feladata a házasságkötés szabályos végrehajtásának garantálása, az ünnepélyesség emelése, valamint a szórakoztatás volt. Rátermettséget kívánt: jó fellépést, határozottságot, tekintélyes magatartásra való képességet, rugalmasságot, előadói készséget, jó emlékezőtehetséget, humorérzéket, lélekjelenlétet és becsületességet is. Munkájukat a 18. század óta több változatban kiadott vőfélykönyvek segítették, amelyek megadták a szokáskör forgatókönyvét. Ez a tevékenység, csak egy városban, nálunk Debrecenben vált hivatalossá, csak itt létezett vőfélycéh, máshol a családtagok, rokonok vállalkoztak e szerepkörre. A vőfély jutalma régebben kendő volt a munkájáért, az utóbbi időben megszabott pénzösszegért vállalják tisztségüket.
A násznagy – mindkét házasulandónak egy-egy – a tanú, akinek jelenléte a házasság érvényességének kelléke volt. Leggyakrabban keresztapa, nagybáty, idősebb, tekintélyes rokon vállalta ezt a tisztet, mert a násznagynak az átlagosnál nagyobb ajándékkal kellett hozzájárulnia az új pár felszerelkezéséhez. A násznagy a megtisztelt vendég szerepét viselte, ő volt a lakodalomban a legnagyobb tekintély. Mára ez megváltozott, általában az esküvői pár legjobb barátja, barátnője a tanú, és a hivatalos papírok aláírásán kívül nincs más feladatuk. Esetleg az menyegző előtti legény- és leánybúcsú megszervezése.
Fontos, szertartásos női szerep volt egykor a nyoszolyóasszonyoké. Amíg a menyasszonyfektetés szokásban volt, ők segítettek a menyasszony vetkőztetésénél, fektetésénél, ébresztésénél, kontyolásánál. Ezenkívül a kelengye szállítása, őrzése és a nagy lakodalmi sütemény – lakodalmi kalács – elkészítése volt a feladatuk. A fektetés elmaradása óta nincs is nyoszolyóasszony a lakodalmakban. A nyoszolyólányok a menyasszony barátnői, kísérői voltak. A menyasszony oltalmazása, őrzése, a kelengye körüli segítés volt a feladatuk. Velük manapság többnyire koszorúslány néven találkozunk, és nem csak nők, hanem esetleg a rokonságba tartozó gyerekek is lehetnek.
Az ünnepélyes és szertartásos tisztségek viselői mellett fontos szerep hárult a gyakorlati munkát végzőkre. Köztük első volt a szakácsasszony, főzőasszony, aki a segítségül jött rokon asszonyok munkáját is irányította, saját tapasztalata, tudása alapján. Felelős munkát végzett természetbeni ajándékért vagy újabban fizetésért. Az Alföldi lakodalomban férfi húsfőző is szerepelt, aki pásztorember lévén, a birkapaprikást készítette. A lakodalmi vendégek közül a családhoz közelebb állók segítettek a lakodalom előkészületi munkáiban és a lakodalom utáni rendezkedésben.
"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."