A nap idézete
"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,Néma barátod, rabszolgád vagyok,Alázatos és bizalmas barát,Aki nem kér semmit, csak néz és imád,És nem akar lenni, csak általad,Csak az árnyéka annak, ami vagy."
Szabó Lőrinc
"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,Néma barátod, rabszolgád vagyok,Alázatos és bizalmas barát,Aki nem kér semmit, csak néz és imád,És nem akar lenni, csak általad,Csak az árnyéka annak, ami vagy."
Kedvencekhez adom A gyermekkorunk meséi végén a herceg elnyerte a királylány szívét és hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Lássuk, hogy történt ez a középkorban. A középkori esküvőkben már felfedezhetjük a modern esküvői szokások és öltözetek elődjeit. Számos olyan hagyomány alapozódott meg ebben az időben, amit a menyasszonyok ma is követnek.
A középkori házasságkötés az egyház hatáskörébe tartozott és törvényi szabályozása már a középkorban elkezdett kialakulni. A Westminsteri Tanács 1076-ban rendelte el, hogy egyetlen férfi sem adhatja oda lánya vagy női rokona kezét valakinek papi áldás nélkül. Később – a Tanács tervei szerint – nem lehetett volna titokban házasodni, csak nyilvánosan, de ez a 16. századig nem valósult meg. Ekkor a Trenti Tanács (a Római Katolikus Egyház 19. ökomenikus tanácsa, melyet 1545. december 13. – 1563. december 4. között tartottak Trent városában) elrendelte, hogy minden esetben papnak kell megtartania az eljegyzési szertartást. A házaspárok különélését tolerálták ebben az időben, de a válás nem volt legális, a túl közeli rokonok közötti házasságot viszont törölhették.
Az általános felfogás szerint a házasságkötést egy olyan szerződésként értelmezték, melyben rögzítve vannak a férj és a feleség jogai. Az esküvői szertartás és az ünnepség pedig nagyban függött a menyasszony és a vőlegény társadalmi hovatartozásától. Az örökség és a hatalom jelentős indokok voltak a házasságkötésre.
A vőlegény általában sokkal idősebb volt, mint a menyasszony.
A nemes hölgyek legnagyobb része már férjezett volt 19 éves korára (bár az is előfordult, hogy valaki csak 24 évesen ment férjhez). A nemesi osztályban az esküvőről már akkor döntöttek, amikor a jövendőbeli házaspár még csak 10-11 éves volt. Sokan ezután nem is találkoztak az 5-6 évvel későbbi esküvőjük napjáig. A házasság náluk egyet jelentett a lordok hatalmából való részesedéssel és a nemesi név megszerzésével, célja pedig általában a vagyonszerzés volt. Emiatt a szerelem nem is volt túl gyakori.
A parasztok körében azonban gyakran kötettek szerelmi házasságok, bár ezeknek sok esetben a hölgy teherbe esése volt az okozója. De úgy, mint a nemeseknél a parasztok körében is a házasság gyakran üzlet tárgya volt.
Az eljegyzést a menyasszony házában tartották, amelyre egybegyűlt ünnepelni a falu apraja-nagyja. A párt fából készült edényekkel és egyéb eszközökkel ajándékozták meg. A gyűrűt gyakran nem engedhették meg maguknak, így egy esküvői hagyomány szerint a menyasszony egy törött pénzérmét kapott, melynek másik fele a vőlegénynél maradt. Egy másik középkori hagyomány szerint a falu lakói búzaszemekkel dobálták meg a párt, amivel nagy családot kívántak nekik. A nem a faluból származó vőlegények pedig meghívták a falu fiatal férfijait egy italra „fizetségként”, mert elrabolja a lehetséges feleségüket. A férfiak viszonzásképpen gyakran rendeztek szerenádot, részben azért is, mert reménykedtek, hogy megleshetik a párt nászéjszakájuk elhálása közben.
A feudális rendszerben gyakoriak voltak a kastélyokban megrendezett esküvői ünnepségek. A kora középkorban a katolikus egyház engedélyezte a templomon kívül megrendezett szertartást, azzal a feltétellel, hogy a pár később megkapja a papi áldást. A ceremóniát a kastély nagytermében rendezték, esetleg valamelyik udvarban. Az azt követő, lantosokkal, zsonglőrökkel és egyéb mulattatókkal színesített ünnepségen részt vehetett az uradalom lakossága, nemesek és a távoli rokonság is, sőt a vár ura kiengedhette a rabokat, hogy megnézzék az ünnepséget, a koldusok pedig a kapuknál összegyűjthették a megmaradt élelmet.
A cikk további tartalma a www.lovagok.hu honlapon olvasható
"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,Néma barátod, rabszolgád vagyok,Alázatos és bizalmas barát,Aki nem kér semmit, csak néz és imád,És nem akar lenni, csak általad,Csak az árnyéka annak, ami vagy."